Isten Hozott Kedves Látogató!

 Cserhátszentiván

Garáb-Felsőtold-Alsótold-Kutasó-Bokor 

plébániájának honlapján sok szeretettel köszöntünk! 

Bokros Levente, lelkipásztor

MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA

CONFERENTIA EPISCOPORUM HUNGARIAE

H-1071 Budapest VII., Városligeti fasor 45.

Telefon: (36-1) 342-6959, Telefax: (36-1) 342-6957

Mobil: (+36-30) 742-4441; (+36-30) 742-4443

Postai cím: 1406 Budapest, Pf. 79.

E-mail: pkt@katolikus.hu

Kedves Testvérek!

Reményik Sándor Bánk bán utolsó monológja című versében így méltatja Szent Erzsébetet, a szolgáló szeretet szentjét:

"Egy kicsi-kis leányka-csillagot

Láttam egyszer sok esztendő előtt,

Pozsony várából napnyugatra ment

A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt.

A fáma mint a rózsaillatot

Nevét országokon át lengeti,

Be jó volna a köntöse szegélyét

Ájtatos ajkkal megérinteni."

Szent Erzsébetet a felebaráti szeretet kiváló példájaként ismerjük: tisztelete nemcsak hazánkban és Európában, hanem szerte a világon elterjedt és élő. De mi tette ezt a fiatal nőt, királylányt, őrgrófnét, feleséget, édesanyát, majd szerzetest – akinek mindössze 24 év adatott meg e földi létben – soha el nem halványuló példaképpé?

Szent Erzsébet a létező legnagyobb földi gazdagságba született, hiszen édesapja, II. András Magyarország királya volt. A királylánynak négyévesen el kellett hagynia családját és az országot is, hiszen a kor szokásainak megfelelően szülei már kisgyermekként eljegyezték. Ettől kezdve a mai Németország területén, Türingiában nevelkedett. Hűségesen, sőt, a korabeli feljegyzések szerint rajongással szerette férjét, Lajos őrgrófot. Azonban már gyermekként is különleges odaadással szerette Istent és fordult a rászorulók felé.

Az, hogy az uralkodó felesége saját kezűleg osszon alamizsnát vagy ápoljon fertőző betegeket, kortársai és családtagjai közül is sokakból értetlenkedést váltott ki, rosszallóan nézték. Férje azonban mindenben támogatta, holott neki sem lehetett egyszerű megértenie, Erzsébet miért fektet leprás beteget saját hitvesi ágyukba vagy osztja szét férje távollétében az éléskamra egész tartalmát.

A szegények iránti határtalan szeretete és buzgósága nem lankadt férje és oltalmazója halála után sem, pedig akkor el kellett hagynia addigi otthonát. Ezt követően – visszautasítva az előkelő házassági ajánlatokat – szerzetes lett, hogy még elkötelezettebben követhesse Jézus példáját. Talán kevésbé ismert, hogy aszketikus életformája és életszentsége Gertrúd lánya számára is vonzó, követendő példává vált, hiszen őt is a boldogok között tartja számon a Katolikus Egyház.

Szent Erzsébet nemcsak ismerte a Szentírás szavát, hanem életre is váltotta azt. Ferenc pápa is erre hívta fel a figyelmünket tavaly tavasszal Budapesten, amikor a Rózsák terén – amely Szent Erzsébet leghíresebb csodájáról kapta a nevét – az ő tiszteletére szentelt templomba látogatott:

"A szegények és a rászorulók állnak – ezt soha ne feledjük! – az evangélium középpontjában: Jézus ugyanis azért jött, hogy »örömhírt vigyen a szegényeknek« (Lk 4,18)" (Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.).

Szent Erzsébet példája arra tanít minket, hogy bármilyen élethelyzetben éljünk is, segíteni mindig tudunk. Mai rohanó világunkban nagyon nehéz lehet, hogy ne csak a saját életünkre, problémáinkra figyeljünk, hiszen nap mint nap hallunk a háborúk borzalmairól, tapasztaljuk a felgyorsult és Istentől egyre inkább elforduló világ zaját, és sokszor úgy tűnik, már az is meghaladja erőnket, hogy megvédjük családunkat, szeretteinket, baráti kapcsolatainkat. Sokszor úgy érezzük, hogy ezen túl többet már nem bírunk. Ilyenkor kell, hogy eszünkbe jusson Szent Erzsébet példája, aki minden akadály ellenére a hétköznapokban, odafordulásával, figyelmével, önzetlen munkájával mutatta meg végtelen szeretetét a szegények iránt.

Ha a Karitász védőszentje ma közöttünk lenne, örömmel látná, hogy a szervezet támogatásával évről évre több, mint 4.000 hátrányos helyzetű gyermek nyaralhat ingyenesen a Karitász-táborokban, közel 10.000 gyermek kezdheti meg a tanévet új iskolatáskával, tanszerekkel és hogy több tízezer család részesülhet támogatásban a lakhatást, a felzárkózást és az öngondoskodást segítő programoknak köszönhetően. Az árvízi védekezésnél, a Duna mentén is kint voltak a gátakon a Karitász munkatársai, önkéntesei, segítették a védvonalak megerősítését és a védekezők ellátását.

Mindenkit buzdítunk, hogy az előttünk álló hetekben kapcsolódjon be a Katolikus Karitász adventi segélyprogramjaiba ("Tárjátok ki a szíveteket!", "Angyalbatyu", valamint "Egymillió csillag a szegényekért"), amelyeken keresztül kicsit mi is megélhetjük Szent Erzsébet másokért cselekvő szeretetét. Mindezt könnyen megtehetjük novembertől december közepéig az országos gyűjtőpontokon és az iskolákban. Bizalommal kérjük híveinket, hogy perselyadományaikkal november 24-én járuljanak hozzá a rászoruló magyar családok sokoldalú támogatásához.

Végezetül XVI. Benedek pápa gondolatait fogadjuk a szívünkbe: "Ha megengedjük, hogy Krisztus szeretete megváltoztassa a szívünket, akkor az egész világot meg tudjuk változtatni. A hiteles boldogságnak ez a titka" (Mexikó, 2012. márc. 24.).

Megjegyzés (nem felolvasandó):

További nagylelkű adományaikat az 1356-os adományvonal hívásával, illetve banki átutalással is eljuttathatják a Katolikus Karitászhoz.

Bankszámlaszám: 12011148–00124534–00100008.

Kelt: Budapesten, 2024. november 7-én

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

FERENC PÁPA ÜZENETE A NAGYSZÜLŐK ÉS IDŐSEK NEGYEDIK VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL (2024. JÚLIUS 28.)

2024. JÚNIUS 18. </p>

"Ne hagyj el öregkoromban" (vö. Zsolt 71,9)

Kedves Testvéreim!

Isten nem hagyja el gyermekeit, soha! Akkor sem, amikor életkorunk előrehalad és erőnk megfogyatkozik, amikor hajunk megőszül és társadalmi szerepünk csökken, amikor életünk kevésbé termékennyé válik s akár hasztalannak is tűnhet. Ő nem a külsőt nézi (vö. 1Sám 16,7), és nem átall olyanokat választani, akik sokak szemében jelentéktelenek. Egyetlen követ sem vet el, sőt, a "legrégebbiek" adják azt a biztos alapot, amelyre az "új" kövek támaszkodhatnak, hogy együtt építsék a lelki házat (vö. 1Pét 2,5).

Az egész Szentírás az Úr hűséges szeretetének elbeszélése, amelyből egy vigasztaló bizonyosság válik nyilvánvalóvá: Isten folyton megmutatja nekünk irgalmát, mindig, az élet minden szakaszában, minden körülmények között, még árulásainkban is. A zsoltárok tele vannak az emberi szív ámulatával Istenen, aki elégtelenségünk ellenére is gondunkat viseli (vö. Zsolt 144,3–4). A zsoltárok biztosítanak bennünket arról, hogy Isten az anyaméhtől kezdve szövi életünket (vö. Zsolt 139,13), és hogy az alvilágban sem hagyja el (vö. Zsolt 16,10). Így biztosak lehetünk abban, hogy öregkorunkban is közel lesz hozzánk, annál is inkább, mert a Bibliában az öregkor elérése az áldás jele.

A zsoltárokban azonban ezt a fájdalmas könyörgést is megtaláljuk: "Ne vess el öregkoromban" (Zsolt 71,9). Erős, igen kemény megfogalmazás. Jézus rendkívüli szenvedését juttatja eszünkbe, aki így kiáltott fel a kereszten: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). A Bibliában tehát ott találjuk annak bizonyosságát, hogy Isten közel van az élet minden szakaszában, ugyanakkor az elhagyatottságtól való félelmet is, különösen öregkorban és fájdalom idején. Ez nem ellentmondás. Ha körülnézünk, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy ezek a kijelentések több mint nyilvánvaló valóságot tükröznek. A magány igen gyakran keserű társa életünknek, az idősek és nagyszülők életének. Buenos Aires-i püspökként sokszor ellátogattam az idősek otthonába, és láthattam, milyen ritkán látogatják meg az ott lakó embereket: egyesek hosszú hónapok óta nem látták szeretteiket.

Ennek a magánynak számos oka van: sok országban, különösen a legszegényebbekben, az idősek azért maradnak egyedül, mert gyermekeik kénytelenek kivándorolni. Vagy gondolhatunk a sok háborús konfliktusra: hány idős ember marad egyedül, mert a férfiaknak – fiataloknak és felnőtteknek – harcolniuk kell, a nők pedig, különösen a kisgyermekes édesanyák, elhagyják az országot, hogy biztonságot nyújtsanak gyermekeiknek. A háború által elpusztított városokban és falvakban sok idős ember marad egyedül, az élet egyetlen jeleként olyan területeken, ahol az elhagyatottság és a halál uralkodik. Aztán a világ más tájain egyes helyi kultúrákban mélyen gyökerezik egy olyan tévhit, mely ellenséges érzelmeket ébreszt az idősekkel szemben, akiket azzal gyanúsítanak, hogy boszorkánysághoz folyamodnak és elveszik a fiatalok életenergiáját; s ezért, ha egy fiatal idő előtti meghal, megbetegszik, vagy ha balszerencse éri, valamelyik idős embert teszik felelőssé érte. Ez ellen az elképzelés ellen küzdeni kell, és ki kell ezt irtani. Ez az egyik olyan alaptalan előítélet, amelytől a keresztény hit megszabadított bennünket, és amely tartós generációs konfliktust táplál a fiatalok és az idősek között.

Ha belegondolunk, ez az öregekkel szemben megfogalmazott vád, hogy tudniillik "ellopják a jövőt a fiataloktól", ma mindenhol erősen jelen van. Más formában a fejlettebb és modernebb társadalmakban is megtalálható. Például ma már széles körben elterjedt az a nézet, hogy az idősek a fiatalokra terhelik az általuk igényelt gondozás költségeit, s ily módon forrásokat vonnak el az ország fejlődésétől s így a fiataloktól. Ez a valóság torz felfogása. Mintha az idősek életben maradása veszélyeztetné a fiatalok életét. Mintha a fiatalok segítése szükségszerűen azzal járna, hogy elhanyagoljuk, sőt, háttérbe szorítjuk az időseket. A generációk közötti ellentét megtévesztés és a szembeállítás kultúrájának mérgezett gyümölcse. A fiatalok és az idősek szembeállítása elfogadhatatlan manipuláció: "Az életkorok egysége forog kockán, vagyis az a valódi viszonyítási pont, amely az emberi életnek a maga teljességében történő megértéséhez és értékeléséhez szükséges" (Katekézis, 2022. február 23.).

A fentebb idézett zsoltár – melyben az ember azért könyörög, hogy Isten ne hagyja magára öregkorában – egy olyan összeesküvésről beszél, amely az idősek élete köré szövődik. Túlzónak tűnhetnek ezek a szavak, de érthetővé válnak, ha figyelembe vesszük, hogy az idősek magánya és eltaszítása nem véletlen és nem elkerülhetetlen, hanem olyan – politikai, gazdasági, társadalmi és személyes – döntések eredménye, amelyek nem ismerik el minden egyes ember végtelen méltóságát "a körülményektől függetlenül, bármilyen állapotban vagy helyzetben legyen is" (Dignitas infinita nyilatkozat, 1). Ez akkor történik meg, amikor mindenkinek elvész az értéke, és az emberek csak költséggé, egyes esetekben túlságosan magas költséggé válnak. Ami még rosszabb, hogy gyakran maguk az idősek is alá vetik magukat ennek a mentalitásnak, tehernek tekintik magukat, és ők maguk kívánnak félrehúzódni.

Ma már sok olyan nő és férfi van, aki saját személyes kibontakozását a lehető legönállóbb és másoktól független létben keresi. A közösséghez tartozás válságban van, az egyéniségek kapnak egyre nagyobb súlyt; a "mi"-ről az "én"-re váltás korunk egyik legnyilvánvalóbb jele. A család, mely az első és legradikálisabb tiltakozás az ellen az elképzelés ellen, hogy egyedül is boldogulhatunk, ennek az individualista kultúrának az egyik áldozata. Ahogy azonban az ember megöregszik, ahogy ereje alábbhagy, az individualizmus délibábja, az az illúzió, hogy nincs szükségünk senkire, és hogy kapcsolatok nélkül is boldogulhatunk, annak bizonyul, ami; az ember ezzel szemben ráébred arra, hogy mindenre szüksége van, de most már egyedül van, segítség nélkül, anélkül, hogy lenne kire támaszkodnia. Erre a szomorú felfedezésre sokan akkor jutnak el, amikor már túl késő.

A magány és a leselejtezés visszatérő elemeivé váltak annak a közegnek, amelyben élünk. Ezeknek többféle gyökere van: egyes esetekben programozott kirekesztésnek, egyfajta szomorú "társadalmi összeesküvésnek" az eredménye; más esetekben sajnos az egyén saját döntéséről van szó. Megint máskor úgy szenvedjük el őket, hogy úgy teszünk, mintha önálló döntésünkről lenne szó. Egyre inkább "elvesztettük a testvériség ízét" (Fratelli tutti enciklika, 33), és már az is nehezünkre esik, hogy valami mást képzeljünk el.

Sok idős embernél láthatjuk azt a lemondó csüggedést, amelyről Rut könyve szól, amikor elbeszéli az idős Noémi történetét, aki férje és gyermekei halála után arra biztatja két menyét, Orpát és Rutot, hogy térjenek vissza saját hazájukba és otthonukba (vö. Rut 1,8). Noémi – mint sok mai idős ember – fél attól, hogy egyedül marad, mégsem tud mást elképzelni. Özvegyként tisztában van azzal, hogy a társadalom szemében keveset ér, és meg van győződve arról, hogy teher a két fiatal számára, akik előtt – vele ellentétben – még az egész élet ott áll. Ezért úgy gondolja, jobb, ha félreáll, és ő maga biztatja fiatal menyeit, hogy hagyják el, és máshol építsék jövőjüket (vö. Rut 1,11–13). Szavai azokat a megváltoztathatatlannak tűnő társadalmi és vallási szokásokat tükrözik, amelyek meghatározzák a sorsát.

A bibliai elbeszélés ezen a ponton két különböző választási lehetőséget mutat be Rut kérésével s így az öregséggel szemben. Az egyik meny, Orpa, aki szintén szereti Noémit, szeretettel megcsókolja, de elfogadja a számára is egyetlen lehetséges megoldásnak tűnő döntést, és elindul a maga útján. Rut viszont nem szakad el Noémitől, és meglepő szavakkal fordul hozzá: "Ne kényszeríts, hogy elhagyjalak" (Rut 1,16). Nem fél szembefordulni a szokásokkal és a közvélekedéssel, érzi, hogy annak az idős asszonynak szüksége van rá, és bátran mellette marad, ami mindkettejük számára egy új út kezdete lesz. Rut arra tanít mindannyiunkat – akik hozzászoktunk ahhoz az elképzeléshez, hogy a magány elkerülhetetlen végzet –, hogy a "Ne hagyj el!" kérésre lehet azt válaszolni, hogy "Nem hagylak el!" Nem habozik felforgatni a megváltoztathatatlannak tűnő valóságot: az egyedüllét nem lehet az egyetlen alternatíva! Nem véletlen, hogy Rut – aki az idős Noémi közelében marad – a Messiás őse (vö. Mt 1,5), Jézusé, az Emmanuelé, aki a "velünk lévő Isten", aki minden embernek elhozza Isten közelségét, bármilyen körülmények között éljen és bármilyen életkorú legyen is. Rut szabadsága és bátorsága új útra hív bennünket: kövessük az ő nyomdokait, ezzel a fiatal külföldi nővel és az idős Noémivel induljunk útnak, ne féljünk megváltoztatni szokásainkat, és másfajta jövőt elképzelni öregeink számára! Köszönetet mondunk mindazoknak, akik oly sok áldozat árán is ténylegesen követik Rut példáját, és gondoskodnak egy idős emberről, vagy egyszerűen csak nap mint nap kimutatják közelségüket azoknak a rokonoknak vagy ismerősöknek, akiknek már nincs senkijük. Rut úgy döntött, hogy közel marad Noémihez, és áldást nyert: boldog házasságot, utódot, földet. Ez mindig és mindenkire igaz: ha közel vagyunk az idősekhez, és elismerjük a családban, a társadalomban és az Egyházban betöltött pótolhatatlan szerepüket, mi is sok ajándékot, sok kegyelmet, sok áldást kapunk!

Ezen a nekik szentelt negyedik világnapon fejezzük ki gyengéd szeretetünket a nagyszülők és az idősek iránt családjainkban, látogassuk meg a csüggedőket, akik már nem reménykednek abban, hogy lehetséges másfajta jövő! A leselejtezéshez és magányhoz vezető önző magatartással állítsuk szembe annak az embernek a nyitott szívét és örömteli arcát, akinek van bátorsága kimondani: "Nem hagylak el!", és elindulni egy másfajta úton!

Imáim kíséretében áldásomat adom mindnyájatokra, kedves nagyszülők és idősek, és mindazokra, akik közel vannak hozzátok. Kérlek benneteket, ti se feledkezzetek el imádkozni értem.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2024. április 25-én.

FERENC

Az új év kezdetén, amely az Istentől kapott kegyelem ideje, szeretnék Isten népéhez, a nemzetekhez, az állam- és kormányfőkhöz, a különböző vallások és a civil társadalom képviselőihez, valamint korunk minden emberéhez fordulni és békességet kívánni nekik.

1. A tudomány és a technológia fejlődése mint a békére vezető út

A Szentírás tanúsága szerint Isten a Lelkét adta az embereknek, hogy "hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel" (Kiv 35,31) töltse el őket. Az intelligencia a Teremtő adta méltóság megnyilvánulása, aki a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket (vö. 1Móz 1,26) és képessé tett arra, hogy szabadon és tudatosan válaszoljunk az Ő szeretetére. A tudomány és a technológia különleges módon tanúskodik az emberi intelligenciának erről az alapvetően kapcsolati természetéről: ezek az emberi intelligencia teremtő erejének nagyszerű eredményei.

A II. Vatikáni Zsinat a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúcióban megerősítette ezt az igazságot, amikor kijelentette: "Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetségével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét".[1] Amikor az emberek "technikai eszközökkel" arra törekednek, hogy a föld "az egyetemes emberi család méltó lakóhelyévé váljék",[2] akkor Isten terve szerint és az Ő akaratával együttműködve cselekszenek a teremtés beteljesedése és a népek közötti béke terjedése érdekében. A tudomány és a technika fejlődése, amennyiben az emberi társadalom jobb megszervezéséhez, a szabadság növekedéséhez és a testvéri közösség épüléséhez hozzájárul, az ember jobbá tételéhez és a világ átalakításához is vezet.

Joggal örülünk a tudomány és a technológia rendkívüli eredményeinek és vagyunk hálásak azért, hogy számtalan, az emberi életet sújtó és nagy szenvedést okozó baj orvoslásra került. Ugyanakkor a tudományos és technológiai fejlődés, amellyel az ember eddig sosem tapasztalt mértékű kontrollt gyakorolhat a világ fölött, a lehetőségek sokaságát adja a kezünkbe, köztük néhány olyat is, amely veszélyt jelenthet az emberiség túlélésére és a közös otthonra.[3]

Ennek megfelelően az új információs technológiák figyelemre méltó fejlődése – különösen a digitális téren – elképesztő lehetőségeket és komoly kockázatokat rejt magában, amelyek súlyos következményekkel járnak a népek közötti igazságosságra és harmóniára irányuló törekvés területén is. Sürgető kérdések merülnek fel, amelyeket fel kell tennünk: milyen közép- és hosszútávú hatásaik lehetnek az új digitális technológiáknak? Milyen hatással lesznek az egyének és a társadalom életére, a nemzetközi stabilitásra és békére?

2. A mesterséges intelligencia jövője: ígéretek és kockázatok között

Az információs és digitális technológiák elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődése máris mélyreható változásokat eredményezett a globális társadalomban és annak működésében. Az új digitális eszközök átformálják a kommunikáció, a közigazgatás, az oktatás, a fogyasztás, a személyes interakciók mintáit és a mindennapi élet számtalan más szegmensét.

Emellett a különböző algoritmusokat alkalmazó technológiák adatokat tudnak kinyerni az internetes tevékenység nyomaiból, lehetővé téve, hogy az emberek gondolkodását, szokásait és kapcsolatait – gyakran tudtuk nélkül – kereskedelmi vagy politikai célok szerint ellenőrizzék, korlátozva ezzel a választás szabadságának tudatos gyakorlását. Egy, az információáradat jellemezte térben, mint amilyen az internet, az adatáramlást különböző kiválasztási kritériumok szerint strukturálhatják, amit a felhasználó nem mindig érzékel.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a tudományos kutatás és a technológiai innovációk nem a valóságtól távoli és "semleges" dolgok,[4] hanem ki vannak téve a kulturális hatások befolyásának. Amennyiben teljes mértékben emberi tevékenységek, irányuk az adott korszak személyes, társadalmi és kulturális értékei által meghatározott döntéseket tükrözi. Ugyanez vonatkozik az eredményeikre is: éppen azért, mert a körülöttük lévő világgal való sajátosan emberi viszonyból születnek, mindig erkölcsi dimenzióval is bírnak, amely szorosan kapcsolódik a kísérleteket végző és a termelés célját meghatározó személyek döntéseihez.

Ez a mesterséges intelligencia formáira is érvényes. A mesterséges intelligenciára napjainkig még nem született egységes definíció a tudomány és a technológia világában. Maga a kifejezés, amely mostanra már a köznyelvbe is bekerült, számos olyan tudományt, elméletet és technikát jelöl, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a gépek az emberek kognitív képességeit reprodukálják vagy utánozzák működésükben. Ha többesszámban beszélünk az "intelligencia formáiról", akkor mindenekelőtt azt hangsúlyozzuk, hogy áthidalhatatlan szakadék van e rendszerek – bármilyen csodálatosak és erősek is legyenek – és az ember között: végső soron "töredékesek" maradnak abban az értelemben, hogy az emberi intelligenciának csak bizonyos funkcióit képesek utánozni vagy reprodukálni. A többesszám használata azt is aláhúzza, hogy ezeket a nagyon különböző eszközöket mindig "társadalmi-technikai rendszernek" kell tekinteni. Hatásuk ugyanis – függetlenül a mögöttes technológiától – nemcsak a technikai jellemzőiktől függ, hanem tulajdonosaik és fejlesztőik céljaitól és érdekeitől, valamint attól, hogy milyen helyzetekben használják őket.

A mesterséges intelligenciát különböző valóságok galaxisaként kell tehát értelmezni, és nem indulhatunk ki eleve abból, hogy fejlődése jótékonyan fog hozzájárulni az emberiség jövőjéhez és a népek közötti békéhez. Az ilyen pozitív kimenetel csak akkor lehetséges, ha képesnek bizonyulunk felelősségteljesen cselekedni és tiszteletben tartani az olyan alapvető emberi értékeket, mint "a befogadás, az átláthatóság, a biztonság, az igazságosság, a titoktartás és a megbízhatóság".[5]

Az sem elegendő, ha feltételezzük, hogy az algoritmusok és digitális technológiák minden fejlesztője elkötelezett az etikus és felelősségteljes magatartás iránt. Meg kell erősíteni vagy adott esetben létre kell hozni olyan szervezeteket, amelyek a felmerülő etikai kérdésekkel foglalkoznak és védik mindazok jogait, akik a mesterséges intelligenciát használják vagy akikre az hatással van.[6]

A technológia mérhetetlen terjedésének együtt kell ezért járnia a fejlesztésért való felelősség megfelelő oktatásával. A szabadság és a békés együttélés veszélybe kerül, ha az emberek engednek az önzés, az önérdek, a nyereségvágy és a hatalomvágy kísértésének. Kötelességünk, hogy kiszélesítsük a perspektívánkat és hogy a műszaki és tudományos kutatást az ember és a közösség integrált fejlődésének szolgálatában a béke és a közjó keresésének irányába fordítsuk.[7]

Az ember belső méltóságának és az egyetlen emberi család tagjaiként minket összekötő testvériségnek kell alapul szolgálnia az új technológiák fejlesztéséhez és vitathatatlan kritériumul használatba vételéhez, hogy a digitális fejlődés az igazságosság tiszteletben tartásával és a béke ügyének előmozdításával történhessen. Az olyan technológiai fejlesztések, amelyek nem az egész emberiség életminőségének javulásához vezetnek, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosbítják az egyenlőtlenségeket és a konfliktusokat, soha nem tekinthetők valódi fejlődés elemeinek.[8]

A mesterséges intelligencia egyre fontosabbá válik. A vele járó kihívások részben technikai, ugyanakkor antropológiai, oktatási, társadalmi és politikai jellegűek is. Azt ígéri többek között, hogy megspórolhatjuk vele a munkát, hatékonyabbá teszi a termelést, egyszerűbbé a közlekedést és dinamikusabbá a piacokat, valamint forradalmasítja az adatgyűjtést, -szervezést és -ellenőrzést. Tudatában kell lennünk a most zajló gyors változásoknak és úgy bánnunk velük, hogy tiszteletben tartsuk az alapvető emberi jogokat, valamint az átfogó emberi fejlődést elősegítő intézményeket és törvényeket. A mesterséges intelligenciának a legjobb emberi potenciált és a legmagasabb szintű törekvéseinket szolgálnia kell, nem pedig versenyeznie velük.

3. A jövő technológiája: maguktól tanuló gépek

A gépi tanulási technikákon alapuló mesterséges intelligencia bizonyára még gyerekcipőben jár, de számos formájában már most is jelentős változásokat okoz a társadalom szövetében és mélyreható befolyással van a kultúrákra, a társadalmi viselkedésre és a béke megteremtésére.

A gépi tanulás vagy a mélytanulás (deep learning) fejlesztése olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak a technológia és a mérnöki tudományok területén, és ahhoz a gondolatkörhöz kapcsolódnak, amely szorosan összefügg az emberi élet értelmével, a tudás alapvető folyamataival és az elme azon képességével, hogy eljusson az igazsághoz.

Az, hogy egyes eszközök például képesek szintaktikailag és szemantikailag koherens szövegek előállítására, nem jelent garanciát arra, hogy megbízhatóak is. Azt mondják, hogy képesek "hallucinálni", azaz olyan állításokat generálni, amelyek első pillantásra hihetőek, de valójában alaptalanok vagy előítéleteket erősítenek. Ez komoly problémát jelent, ha a mesterséges intelligenciát dezinformációs kampányokhoz alkalmazzák, a használatával álhíreket terjesztenek, ami a médiával szembeni bizalmatlanság növekedéséhez vezet. Az adatvédelem, az adatbirtoklás és a szellemi tulajdon néhány további terület, ahol a szóban forgó technológiák komoly kockázatot jelentenek, nem beszélve a visszaélésszerű használat egyéb negatív következményeiről, mint például a diszkrimináció, a beavatkozás a választási folyamatokba, a mindenkit megfigyelő és kontrolláló társadalom kialakulása, a digitális marginalizáció és a közösségtől egyre inkább elszakító individualizmus erősödése. Mindezek a tényezők magukban hordozzák a konfliktusok szításának és a béke akadályozásának kockázatát.

4. A határok érzékelése a technokrata paradigmában

Világunk túl nagy, változatos és összetett ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük és rendszerezzük. Az emberi elme soha nem lesz képes kimeríteni a gazdagságát, még a legfejlettebb algoritmusok segítségével sem. Azok ugyanis a jövőre vonatkozóan nem megbízható előrejelzéseket adnak, csupán statisztikai közelítéseket. Nem lehet mindent megjósolni, nem lehet mindent kiszámítani; végső soron "a valóság [...]az eszme felett áll",[9] és bármilyen nagy legyen is a számítási kapacitásunk, mindig marad egy rész, amelyet nem érhetünk el, amely ellenáll minden számszerűsítési kísérletnek.

Továbbá a mesterséges intelligencia által elemzett adatok nagy mennyisége önmagában még nem garantálja a pártatlanságot. Amikor az algoritmusok az információkból következtetéseket vonnak le, mindig fennáll a veszélye, hogy torzítanak és így reprodukálják annak a környezetnek az igazságtalanságait és előítéleteit, amelyből az információk származnak. Minél gyorsabbá és bonyolultabbá válnak, annál nehezebb megérteni, hogy miért is adtak egy bizonyos eredményt.

Az "intelligens" gépek végezhetik ugyan egyre nagyobb hatékonysággal a rájuk bízott feladatokat, működésük célját és értelmét továbbra is az emberek fogják meghatározni vagy jóváhagyni, akiknek megvan a saját értékrendszerük. Fennáll a veszély, hogy az egyes döntéseket meghatározó kritériumok homályosabbá válnak, hogy a döntésekért való felelősségvállalás eltompul és a fejlesztők kibújnak a közjó érdekében való cselekvés kötelezettsége alól. Bizonyos mértékig ennek a folyamatnak kedvez a technokrata rendszer, amely a gazdaságot a technológiához köti, a hatékonyságot tekinti prioritásnak és hajlamos figyelmen kívül hagyni mindent, ami nem kapcsolódik a közvetlen érdekeihez.[10]

Ez arra kell, hogy indítson bennünket, hogy elgondolkodjunk egy olyan szemponton, amelyet a mai technokrata és hatékonyságorientált mentalitás igen gyakran elhanyagol, pedig kulcsfontosságú a személyes és társadalmi fejlődés szempontjából: a "határok érzékelésén". Ha az ember, aki természete szerint halandó, azt hiszi, hogy a technológia segítségével ledönthet minden korlátot, akkor azt kockáztatja, hogy a kontroll megszállott keresésében végül elveszíti az uralmat önmaga fölött; az abszolút szabadság keresésében pedig a technológiai diktatúra örvényébe kerül. Ahhoz, hogy az ember elérje, sőt, ajándékként fogadja el a teljességet, elengedhetetlen a saját teremtményi korlátainak felismerése és elfogadása. Ezzel szemben a technokrata paradigma ideológiai kontextusában, amelyet az önellátás prométheuszi gondolata inspirál, az egyenlőtlenségek aránytalanná növekedhetnek, a tudás és a gazdagság pedig kevesek kezében halmozódhat fel, ami komolyan veszélyezteti a demokratikus társadalmakat és a békés együttélést.[11]

5. Égető erkölcsi kérdések

A jövőben mesterségesintelligencia-rendszerek határozhatják meg például egy hiteligénylő megbízhatóságát, egy álláskereső alkalmasságát valamely pozícióra, egy elítélt bűnismétlésének valószínűségét vagy a politikai menedékjogra vagy a szociális segélyre való jogosultságot. Ezek a rendszerek a közvetítés különböző szintjeinek hiányától – ami a sajátosságuk – különösen hajlamossá válnak az előítéletekre és a diszkrimináció formáira: a rendszerszintű hibák könnyen megsokszorozódhatnak, így nemcsak egyes egyedi esetek igazságtalan megoldásához vezethetnek, hanem a dominóhatás révén a társadalmi egyenlőtlenség valódi formáihoz is.

Időnként úgy tűnik továbbá, hogy a mesterséges intelligencia formái képesek befolyásolni az egyének választásait előre meghatározott, ösztönző és visszatartó tényezőkhöz kapcsolódó lehetőségek vagy az információk elemzésén alapuló, személyes döntéseket irányító rendszerek révén. A manipuláció vagy a társadalmi ellenőrzés ezen formái gondos odafigyelést és ellenőrzést igényelnek és egyértelmű jogi felelősséget rónak a gyártókra, a felhasználókra és a kormányzati szervekre.

Ha az egyéneket kategorizáló automatizált folyamatokra támaszkodunk – például a megfigyelőrendszerek mindenre kiterjedő használata vagy a társadalmi hitelminősítő rendszerek bevezetése révén –, az szintén elemi hatással lehet a civil társadalom szerkezetére azáltal, hogy a polgárok között helytelen rangsorokat hoz létre. Ezek a mesterséges rangsorolási folyamatok hatalmi konfliktusokhoz is vezethetnek, mivel nemcsak virtuális létezőket, hanem hús-vér embereket is érintenek. Az emberi méltóság alapvető tiszteletben tartása megköveteli, hogy ne engedjük egy személy egyediségét egy adathalmazzal azonosítani. Nem szabad, hogy az algoritmusok határozzák meg az emberi jogok értelmezését, hogy háttérbe szorítsák az együttérzés, az irgalom és a megbocsátás alapvető értékeit vagy hogy kizárják annak lehetőségét, hogy valaki megváltozik és maga mögött hagyja a múltját.

Ebben az összefüggésben nem kerülhetjük el, hogy elgondolkodjunk az új technológiáknak a munka világára gyakorolt hatásán: a korábban kizárólag az emberi munkán alapuló tevékenységek végzését gyorsan átveszik a mesterséges intelligencia ipari alkalmazásai. Ebben az esetben is jelentős a kockázata annak, hogy sokak elszegényedése árán kevesek aránytalan előnyhöz jutnak. A nemzetközi közösségnek kiemelt prioritásként kell kezelnie a munkavállalók méltóságának tiszteletben tartását és a foglalkoztatás fontosságát az egyének, családok és társadalmak gazdasági jóléte, a munkahelyek biztonsága és a tisztességes bérek érdekében, mivel a technológia új formái egyre mélyebben hatolnak be a munka világába.

6. Ekevassá kovácsoljuk-e a kardokat?

A mai világot szemlélve nem kerülhetőek meg a hadiiparral kapcsolatos súlyos etikai kérdések sem. Lehetségessé vált a katonai műveletek távvezérelt rendszerek általi végrehajtása, így kevésbé érzékelhetővé az általuk okozott pusztítás és az értük viselt felelősség, ami ahhoz vezet, hogy a háború mérhetetlen tragédiájához még ridegebb és távolságtartóbb módon viszonyuljunk. Az úgynevezett "halálos autonóm fegyverrendszerek" új technológiáinak kutatása – beleértve a mesterséges intelligencia háborús alkalmazását is – komoly etikai aggályokat vet fel. Az autonóm fegyverrendszerek soha nem lesznek képesek erkölcsileg felelős alanyokká válni: az erkölcsi ítélőképesség és az etikus döntéshozatal egyedülálló emberi képessége több, mint algoritmusok bonyolult halmaza, és nem redukálható egy gép programjára, amely bármennyire is "intelligens", mindig gép marad. Elengedhetetlen ezért a fegyverrendszerek megfelelő, hiteles és koherens emberi felügyeletének biztosítása.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak lehetőségét sem, hogy ezek a rendkívül fejlett fegyverek rossz kezekbe kerülnek, megkönnyítve például a terrortámadásokat vagy a legitim kormányzati intézmények destabilizálását célzó műveleteket. Röviden, a világnak egyáltalán nincs szüksége arra, hogy az új technológiák segítsék a fegyverpiac és a fegyverkereskedelem tisztességtelen fejlődését, táplálva a háború őrületét. Ily módon pedig nemcsak az emberi intelligenciát, hanem az emberi szívet is fenyegeti a veszély, hogy egyre inkább "mesterségessé" válik. A legfejlettebb technológiai alkalmazásokat nem az erőszakos konfliktusmegoldás támogatására kellene használni, hanem a béke útjának kikövezésére.

Pozitív oldalról a mesterséges intelligencia, ha az integrált emberi fejlődés előmozdítására használják, jelentős újításokat hozhat a mezőgazdaság, az oktatás és a kultúra területén, emelheti egész nemzetek és népek életszínvonalát, valamint erősítheti az emberek közötti testvériséget és a társadalmak barátságát. Az, hogy hogyan használjuk fel a legkisebbek, azaz a leggyengébb és leginkább rászoruló testvéreink integrálására, végső soron emberi mivoltunk minőségéről árulkodik.

A hiteles emberi szemléletmód és a világunk jobb jövője iránti vágy egy olyan interdiszciplináris párbeszéd szükségességéhez vezet, célul kitűzve az algoritmusok fejlesztésének etikai megközelítését – algor-etika –, amelyben az értékek határozzák meg az új technológiák irányát.[12] Az etikai kérdéseket már a kutatás megkezdésekor, majd a tesztelés, a fejlesztés, a gyártás, a logisztika és a forgalmazás fázisaiban is figyelembe kell venni. Ez az etikus tervezés, amelyben az oktatási intézmények és a döntéshozók alapvető szerepet játszanak.

7. Az oktatás előtt álló kihívások

Az emberi méltóságot tiszteletben tartó és szolgáló technológia fejlesztése nyilvánvaló hatással van az oktatási intézményekre és a kultúra világára. A digitális technológiák a kommunikációs lehetőségek megsokszorozásával a találkozás új formáit alakították ki. Továbbra is szükséges azonban elgondolkodnunk azon kapcsolatok természetén, amelyek így váltak lehetővé. A fiatalok a technológia által áthatott kulturális közegben nőnek fel, ami elkerülhetetlenül kérdéseket vet fel a tanítási és képzési módszerekkel kapcsolatban.

A mesterséges intelligencia formáinak alkalmazására vonatkozó oktatásnak elsősorban a kritikus gondolkodás kialakítására kell irányulnia. Minden korosztály, de különösen a fiatalok számára szükséges, hogy képesek legyenek a megkülönböztetésre a világhálón talált vagy mesterségesintelligencia-rendszerek által előállított adatok és tartalmak használata során. Az iskoláknak, egyetemeknek és tudományos közösségeknek az a feladatuk, hogy segítséget nyújtsanak a diákok és a szakemberek részére a technológia fejlesztését és használatát érintő társadalmi és etikai vonatkozások elsajátításában.

Az új kommunikációs eszközök használatára irányuló képzésnek nemcsak a félretájékoztatást, az álhíreket kell figyelembe vennie, hanem az "ősfélelmek aggasztó növekedését is, [...] amelyek képesek voltak felerősödni és elrejtőzni az új technológiák mögött".[13] Sajnos újra csak szembetaláljuk magunkat annak kísértésével, hogy a "falak kultúráját építjük, falakat emelünk, hogy megakadályozzuk a találkozást más kultúrákkal, más népekkel"[14] és a békés és testvéri együttélés kialakítását.

8. A nemzetközi jog fejlődése előtt álló kihívások

A mesterséges intelligencia globális elterjedése egyértelművé teszi, hogy bár használatának belföldi szabályozása a szuverén államok felelőssége, a nemzetközi szervezetek meghatározó szerepet játszhatnak a többoldalú megállapodások megkötésében, valamint alkalmazásuk és végrehajtásuk koordinálásában.[15] Ebben a tekintetben sürgetem a nemzetközi közösség együttműködését egy olyan kötelező erejű nemzetközi szerződés megkötése érdekében, amely szabályozza a mesterséges intelligencia fejlesztését és használatát a maga változatos formáiban. A szabályozás célja természetesen nemcsak a romboló felhasználás megelőzése kell, hogy legyen, hanem a jó gyakorlatok bátorítása is, ösztönözve az új utakat kereső kreativitást, illetve támogatva a személyes és kollektív kezdeményezéseket.[16]

Végső soron a digitális technológiák fejlesztőinek etikai útmutatást nyújtó normatív szabályok keresése során elengedhetetlen azon emberi értékek azonosítása, amelyek megalapozzák a társadalmaknak a szükséges jogi keretek megfogalmazására, elfogadására és alkalmazására irányuló törekvéseit. A mesterséges intelligencia formáinak előállítására vonatkozó etikai iránymutatások kidolgozásakor nem hagyhatók figyelmen kívül az emberi lét értelmére, az alapvető emberi jogok védelmére, valamint az igazságosságot és a békét célzó törekvésre vonatkozó mélyebb kérdések. Ez az etikai és jogi mérlegelési folyamat értékes lehetőség lehet arra, hogy közösen gondolkodjunk a technológiának egyéni és közösségi életünkben játszott szerepéről, és arról, hogy használata hogyan járulhat hozzá egy igazságosabb és emberibb világ megteremtéséhez. A mesterséges intelligencia szabályozásáról szóló vitákban teret kell ezért adni az összes érintett csoport megszólalásának, beleértve a szegényeket, a peremre szorultakat és mindazokat, akiket a globális döntéshozatali folyamatokban nem szoktak meghallgatni.

* * *

Azt remélem, hogy ez a megfontolás ösztönözni fogja azt, hogy a mesterséges intelligencia formáinak fejlődésében elért eredmények végső soron az emberi testvériség és a béke ügyét szolgálják. Ez nem csupán néhány ember felelőssége, hanem az egész emberi családé. A béke ugyanis a másik embert a maga elidegeníthetetlen méltóságában elismerő és befogadó kapcsolatok, valamint az együttműködés és a minden ember és minden nép átfogó fejlődése iránti elkötelezettség gyümölcse.

Az új év kezdetén azért imádkozom, hogy a mesterséges intelligencia formáinak gyors fejlődése ne erősítse a világban már jelen lévő számos egyenlőtlenséget és igazságtalanságot, hanem segítsen véget vetni a háborúknak és konfliktusoknak és enyhítse az emberi családot sújtó szenvedés sok-sok formáját. Imádkozom, hogy a keresztények, a különböző vallások hívei és a jóakaratú emberek harmóniában tudjanak együttműködni, hogy megragadják a digitális forradalom által kínált lehetőségeket és szembenézzenek kihívásaival és így a következő generációknak egy szolidárisabb, igazságosabb és békésebb világot adjanak tovább.

Kelt a Vatikánban, 2023. december 8-án.

Ferenc 

[1] GS 33.

[2] GS 57.

[3] Vö. Laudato si' enciklika, 104. (2015. május 24.)

[4] Vö. Uo. 114.

[5] Audiencia a "Minerva Párbeszéd" találkozó résztvevői számára. (2023. május 27.)

[6] Vö. Uo.

[7] Üzenet a davosi gazdasági fórum ügyvezető elnökének (2018. január 12.)

[8] Vö. Laudato si' enciklika, 194., Beszéd "A közjó a digitális érában" szeminárium résztvevőihez. (2019. szeptember 27.)

[9] Vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 233. (2013. november 24.)

[10] Vö. Laudato si' enciklika, 54.

[11] Beszéd a Pápai Életvédő Akadémia közgyűlésének résztvevőihez. (2020. február 28.)

[12] Vö. Uo.

[13] Vö. Fratelli tutti enciklika, 27. (2020. október 3.)

[14] Vö. Uo.

[15] Vö. Uo. 170–175.

[16] Vö. Laudato si' enciklika, 177.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2023

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet személye és életpéldája több, mint 800 éve csodálattal tölti el a keresztényeket. Ma, amikor a közbeszéd jellemzően olyan embereket állít példaképként elénk, akik nem érdemeik által tettek szert hírnévre vagy gazdagodtak meg, Szent Erzsébet személyében egy olyan emberre emlékezünk, aki számára a földi jólét és a hírnév születésétől fogva adott volt, mégsem félt lemondani róluk, hogy az igazi javakban, Isten előtt gazdagodhasson.

Magától Szent Erzsébettől nem maradtak ránk írásos emlékek, naplók vagy levelek: amit tudunk róla, azt legendákból és életrajzokból ismerjük, amelyek a szentté avatására készülve vagy az azt követő időkben íródtak. Ez azonban mégsem jelent hiányt, sőt. Ma, amikor szinte minden témában bárkinek joga van ahhoz, hogy megszólaljon és véleményt nyilvánítson, Szent Erzsébet hallgatása különösen is beszédes, mert ő a tettei által beszél.

Főrangú kortársai, sőt még családtagjai is sokszor meg-nem-értéssel vagy megvetéssel fordultak felé: számukra érthetetlen és méltatlan, mi több, egyenesen botrányos volt, hogy egy királylány, az uralkodócsalád egyik tagja saját kezűleg ápoljon betegeket és gondoskodjon szegényekről, tudatosan hagyja el miattuk a palotát és főúri családját. Szent Erzsébet a világ és az ember felé fordult, de nem azért, hogy feltárja a sebeket, hanem hogy gyógyítsa és befedje őket.

Ferenc pápa idei magyarországi látogatásának talán leginkább megindító állomása a szegényekkel, menekültekkel, betegekkel való találkozás volt az éppen a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, Rózsák terén épült templomban. Talán természetesnek tartjuk, hogy egészségesek vagyunk, vagy hogy az anyagi eszközök a rendelkezésünkre állnak: amikor azonban rászorultabb testvéreinkkel találkozunk, és hagyjuk, hogy ez a találkozás megérintsen bennünket, könnyen rádöbbenhetünk, hogy mindaz, amit oly sokszor jogunknak és jussunknak tekintünk, valójában Isten ajándéka. Egy olyan ajándék, amelyet, ha nem is tudunk viszonozni, de továbbadhatunk.

Azok a testvéreink, akik néhány hónappal ezelőtt a Szent Erzsébet-templomban Ferenc pápa előtt tanúságot tettek, köszönetet mondtak a befogadásért, a munka- és lakhatási lehetőségért vagy azok nevében szólaltak meg, akik életüket a szegények szolgálatára szentelik. Mindez élő jele annak, hogy a szeretetszolgálat nem egy múltbeli dolog, mivel a szociális és a gazdasági kihívások, a fokozódó háborús konfliktusok, a nap mint nap több ezernyien hazánkba érkező menekült emberek még inkább szükségessé teszik azt a hitet, amely bátran kockáztat és kilép a világba.

Erre az aktív és a másik ember felé forduló cselekvő szeretetre hívott fel beszédében Ferenc pápa magyarországi látogatása során és hív ma is minket:

"A tevékeny szeretet, a jótékonykodás azt jelenti, hogy van bátorságunk az emberek szemébe nézni! Nem tudsz segíteni a másiknak, ha elfordítod a tekinteted. A tevékeny szeretet azt a bátorságot igényli, hogy megérintsük a másikat: nem teheted meg, hogy távolról odadobsz pár fillért és nem érinted meg a másikat! Meg kell érinteni a másikat, rá kell nézni a másikra! És így, őt megérintve és rátekintve elindulsz azzal a rászorulóval egy úton, egy közös úton, amely ráébreszt arra, hogy te magad mennyire rászoruló vagy, mennyire rászorulsz az Úr tekintetére és kezére." (Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.)

A szeretetet nyelvének mindig konkrétnak kell lennie. "Ti adjatok nekik enni!" – szól Jézus a tömeget látva a kenyérszaporítás csodáját megelőzően a megdöbbent apostolokhoz. E felhívás jegyében a katolikus intézményrendszer, a Karitász és a Szeretetszolgálat számos szervezete Szent Erzsébet példáját is követve jellemzően csendben, sokszor különösebb sajtóvisszhang nélkül, mégis konkrétan végzi a rábízott feladatot.

A Karitász munkatársai a háború kitörése óta mintegy 42.000, Ukrajna területéről érkező menekültről gondoskodtak élelmiszerrel, ideiglenes szállással, a lakhatást, a megélhetést és a beilleszkedést célzó támogatással, valamint idén is segítették a nehéz körülmények között élő kárpátaljai magyarokat segélyszállítmányokkal, generátorokkal, gépjárművekkel, bútorokkal és más tárgyi adományokkal.

Emellett csak az idei évben összesen 103 bentlakásos és napközi táborban 4682 nehéz sorsú és hátrányos helyzetű gyermeket táboroztatott a Katolikus Karitász, illetve közel 10.000 gyermek tanévkezdését támogatta iskolatáskák és tanszerek adományozása mellett pénzbeli segítséggel is.

A Karitász által folyamatosan működtetett számos felzárkóztató, fejlesztő célú és öngondoskodást segítő, valamint krízishelyzeti program több ezer családnak és gyermeknek nyújt segítséget, illetve az idei esztendőben is útjára indul az adventi segélyprogram "Tárjátok ki a szíveteket!" címmel, amelynek keretében a Karitász karácsonyi és téli krízishelyzeti tevékenységéhez lehet csatlakozni a segélyakciók támogatásával vagy az 1356-os adományvonal felhívásával.

Adományainkkal, a jövő vasárnapi szentmise gyűjtésével vagy önkéntes munkánkkal mi is ennek a segítő szolgálatnak lehetünk részesei. Szent Erzsébet ünnepe felhívás a számunkra, hogy mi magunk is váltsuk tettekre mindazt, amit az ő példájából tanulhatunk. A legkülönfélébb válságok által sújtott világunkban is törekednünk kell arra, hogy saját nehézségeink, küzdelmeink mellett és ellenére is meglássuk mások gondját-baját, testi-lelki szükségét is.

Buzdításunkat Ferenc pápa hozzánk intézett szavaival szeretnénk zárni: "Testvéreim, arra bátorítalak benneteket, hogy mindig a szeretet nyelvén beszéljetek. Szent Erzsébet életének egyik epizódjában az Úr rózsává változtatta azt a kenyeret, amelyet ő a rászorulóknak vitt. Így van ez veletek is: amikor vállalkoztok arra, hogy kenyeret vigyetek az éhezőknek, az Úr kivirágoztatja az örömöt és az általatok nyújtott szeretettel illatosítja be életeteket". (Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.)

Kelt Budapesten, 2023. november 6-án.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Felolvasandó 2023. november 12-én, az Évközi 32. vasárnap minden szentmiséjén.

Programajánló:

Emlékeztető plébániánk heti eseményeiről: 

• 2023. 08.15. 18.00 szentmise, Felsőtold - Nagyboldogasszony ünnepe 
• 2023. 08. 20. szentmise - 08.00: Felsőtold, 09.30: Alsótold, 11.00: Cserhátszentiván 
• 2023. 08. 20. 17.00 Cserhátszentiván, Szent István napi ünnepi áhítat - orgona hangverseny (Dr.Bednarik Anasztázia orgonaművész előadása)

A vasárnapi pápai szentmisére szóló utazási kedvezményekről a főszervezők az alábbi információkat jelezték.

A budapesti Kossuth téren bemutatásra kerülő szentmisére érkező minden zarándok számára díjmentes utazást biztosít az Építési és Közlekedési Minisztérium a MÁV-START Zrt. menetrend szerinti járatainak 2. kocsiosztályán, valamint a VOLÁNBUSZ Zrt. menetrend szerinti járatain. Az esetlegesen szükséges felárakat, illetve az 1. osztály díjkülönbözetét az utasnak meg kell fizetnie.

Díjmentes utazás:

A díjmentes utazáshoz regisztrációs jegy megváltása nem szükséges, azonban e kedvezmény kizárólag 2023. április 29. és 30. napján történő utazásra vehető igénybe az alábbiak szerint

• április 29-én 13:00 óra utáni Budapest felé történő utazásra;
• április 30-án 0:00 és 9:30 között a Budapest felé történő utazásra (9:30 óráig az utas által igénybe vett vonatnak menetrend szerint meg kell érkeznie a budapesti célállomásra);
• április 30-án 11:30 és 24:00 óra között a Budapestről történő hazautazásra (az éjfél előtt megkezdett utazás május 1-jén 3:00 óráig még befejezhető).

Felmérettük a templomunk elektromos hálózatát, melyet a múlt század közepe óta nem korszerűsítettek.

A templomot ért, több mint 10 évvel ezelőtti villámcsapás is óriási károkat okozott.

A felújítás költsége és az ezzel járó kiadások (1.000.000, - Ft) meghaladják az anyagi lehetőségeinket, így adománygyűjtést indítunk.

Kérünk Benneteket, hogy szíveskedjetek támogatni Templomunkat.

• A készpénz adományokat két vasárnapon gyűjtjük:

Virágvasárnap (április 02.) 10.00 Cserhátszentiván, szentmise

Húsvétvasárnap (április 09.) a szentmiséken (Felsőtold, 08.00, Alsótold, 09.30 Cserhátszentiván, 11.00)

• vagy átutalással:

Számlaszámunk:

Római Katolikus Egyházközség, Takarékbank Zrt. 62100250-15100780

közlemény: villany

Isten fizesse meg! "a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7)"

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele

a 2023. évi nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésről

Kedves Testvérek!

Ima – böjt – alamizsna: ez a három tanács legyen kísérőnk az idei nagyböjti utunkon is!

Az első század keresztényei a szentmisére vitték magukkal a szegényeknek szánt adományaikat, és régi böjti hagyomány az Egyházban a böjtöléssel megtakarított javakat a szegényeknek felajánlani.

Amikor Szent Pál apostol a Galatáknak írt levelében beszámol a korai Egyház életéről, fontosnak tartja leírni: "Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni" (Gal 2,10).

Az Egyház követte az évezredek során az apostolok hagyományát abban is, hogy az evangelizáció mellett a diakóniát, vagyis a szeretetszolgálatot is kifejezetten fontos küldetésnek tekintette.

Boldog emlékű XVI. Benedek pápa a Deus caritas est – Az Isten szeretet kezdetű enciklikájában erről így tanít:

A diakónusokkal "a »diakonia« – a felebaráti szeretet közösségi és rendezett szolgálata – beépült az Egyház alapvető struktúrájába. Az idők folyamán és az Egyház fokozatos elterjedésével szeretetszolgálatát, a karitászt a szentség kiszolgáltatásával és az Ige hirdetésével együtt lényeges összetevőjének tekintették: a szeretet gyakorlása az özvegyek és árvák, a rabok, a betegek és a mindenféle szükséget szenvedők iránt éppúgy a lényegéhez tartozik, mint a szentségek szolgálata és az evangélium hirdetése. Az Egyház éppúgy nem hanyagolhatja el a szeretetszolgálatot, mint a szentségeket és az Igét. Ennek bizonyítására elég néhány példa. Jusztin vértanú (†155 k.) a keresztények vasárnapi ünneplésével kapcsolatban szeretet-tevékenységüket is elmondja, amely az Eucharisztiához kapcsolódik: a módosabbak lehetőségeik mértéke szerint mind adnak annyit, amennyit akarnak; az összegyűlt javakkal a püspök támogatja az árvákat, az özvegyeket és mindazokat, akik betegség vagy más ok miatt bajban vannak, valamint a foglyokat és az idegeneket is. A nagy keresztény író, Tertullianus (†220) elbeszéli, hogy a pogányokban mekkora csodálkozást váltott ki a keresztények gondoskodása a szükséget szenvedőkről. És amikor Antiochiai Ignác (†117 k.) a római Egyházat a »szeretetben (agapé) elnöklőnek« nevezi, joggal föltételezhetjük, hogy e megjelöléssel a római Egyház konkrét szeretet-tevékenységét is ki akarta fejezni" (DCE 22).

Ferenc pápa a tavaly a Szegények VI. világnapjára írt üzenetében rámutatott, hogy jelen korunk milyen nehéz kihívás elé állítja a családokat:

"Néhány hónappal ezelőtt a világ lassan elkezdte maga mögött hagyni a pandémia okozta zűrzavart és a gazdasági fellendülés jeleit mutatta, s úgy tűnt, hogy a munkahelyük megszűnése miatt elszegényedett milliók fellélegezhetnek… És ekkor egy új katasztrófa tűnt fel a láthatáron és más forgatókönyvet kényszerített a világra.

Pál jeruzsálemi látogatása során találkozott Péterrel, Jakabbal és Jánossal, akik arra kérték, hogy ne feledkezzen meg a szegényekről. Az országot sújtó éhínség miatt ugyanis a jeruzsálemi közösség nehéz helyzetbe került, és az apostol azonnal gondoskodott arról, hogy e szegények javára nagyszabású gyűjtést szervezzen.

Mintha nem is teltek volna el évszázadok azóta, mi is ugyanezt a gesztust tesszük minden vasárnap az Eucharisztia ünneplése közben: összegyűjtjük adományainkat, hogy a közösség segíteni tudjon a legszegényebbek szükségén. Ez olyan jel, amelyet a keresztények mindig is örömmel és felelősségtudattal cselekedtek meg, hogy egyetlen testvérünk se szenvedjen hiányt a legszükségesebbekben.

A szolidaritás ugyanis azt jelenti, hogy megosztjuk azt a keveset, amink van azokkal, akiknek semmijük sincs, hogy senki se szenvedjen. Minél erősebb a közösség és az összetartozás mint életforma érzése, annál inkább megvalósul a szolidaritás.

Pál kérésének alapja kétségtelenül a konkrét segítségnyújtás szükségessége, de valós szándéka ezen túlmutat. Arra szólítja fel a közösséget, hogy a gyűjtés annak a szeretetnek jele legyen, amelyről maga Jézus is tanúságot tett. Röviden, a szegények iránti nagylelkűség legerősebb motivációját Isten Fiának abban a döntésében találja meg, hogy szegénnyé tette magát."

A gazdasági válság – és annak következtében a rezsi- és élelmiszerárak emelkedése – olyan családokat is nehéz helyzet elé állít, akik eddig anyagi biztonságban tudtak élni. Növekedett azoknak a családoknak a száma, akik segítségre szorulnak. A hazánkban élő családokon szeretnénk segíteni, amikor idén is meghirdetjük a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést templomainkban. Kérjük, hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára, és tegyék a templomban erre kijelölt helyre.

Ferenc pápa így tanít bennünket: "A szegényekkel találkozva a nagy szavak nem érnek semmit, hanem az kell, hogy az ember feltűrje az ingujját és személyes elkötelezettségével a gyakorlatban fejezze ki a hitét, ezt a feladatot pedig nem lehet másokra áthárítani" (Ferenc pápa üzenete a Szegények VI. világnapjára).

A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet ajándéka valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is visznek magukkal, a Gondviselő Isten szeretetének kézzelfogható jelét a nélkülöző családokba.

Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet gyakorlásáról az idei Nagyböjtben is és lehetőségeinkhez mérten tartós élelmiszerrel járuljunk hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához! Erre a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő héten lesz lehetőség, március 12-től 19-ig. Az adományokat a Katolikus Karitász juttatja majd el a rászorulókhoz.

A korábbi években meghirdetett gyűjtéseink eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból állítottunk össze a rászorulóknak. Tudjuk, hogy a templomba járó híveink is nehéz helyzetben vannak, hiszen a gazdasági válság bennünket sem kerül el. A "szegény asszony két fillérje"-adományokat is hálásan köszönjük, hogy újra nagyon sok családnak tudjunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve.

Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a Karitász segítő munkájába: ha hívjuk az 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.

"1% segítség, 100% szeretet." Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is támogassa a Katolikus Karitász szolgálatát: a Karitászt Támogató Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat.

Kelt: Budapest, 2023. Nagyböjt 2. vasárnapján

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Kérjük felolvasni a körlevelet 2023. március 5-én,

Nagyböjt 2. vasárnapján minden szentmisén.

Emlékeztető - e hétvége közös eseményeiről: ️

•  március 03. péntek 17.00, Felsőtold: Keresztút 
•  március 04. szombat 15.00 Alsótold, Kultúrház: helyi testvérek beszélgetése 
• március 05. vasárnap: 

•  08.30 FELSŐTOLD - gyóntatás

  09.30 FELSŐTOLD - szentmise
  

  11.00 CSERHÁTSZENTIVÁN - szentmise

Eredeti meghívó szombatra: 

"Cserhátszentiváni Plébánia Báránykái! (Garábtól Bokorig)' Közös út' néven találkozásra hívlak, hogy kötetlenül beszélgessünk életünkről, magunkról.(...) 

március 4 - én, 15.00 órakor Alsótoldon a Kultúrházban leszünk. Van miről beszélgetni és ideje is van ennek, hiszen a nagyböjt közösségi készület is. Elfogadjuk 'komatálként' azt, amit hozol. 

Várlak! Bokros Levente"

Ferencesek 2023. évi nagyböjti naptára - letölthető formában letölthető az alábbi linken:

2023.01.01. körlevél

Kedves Testvérek!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fájdalmasan állapította meg legutóbbi ülésén, hogy a szomszédunkban és a világ más tájain dúló háborúknak politikai és tárgyalásos eszközökkel eddig nem lehetett véget vetni. Ezért a hívektől fokozott figyelmet és elsősorban imát kérünk püspök társaimmal együtt annak kieszközlésére, hogy - elsősorban Ukrajnában, de a világ más pontjain is - megvalósulhasson a béke.

A béke közös kincsünk, amely abból a tudatból fakad, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk és egymást úgy kell szeretnünk, mint testvéreket. A béke azonban nem ingyenes ajándék, tennünk kell azért, hogy megvalósuljon! A békét mindannyian elsősorban a saját szívünkben tudjuk megteremteni, ez állandó megtérésünk egyik kiemelt szándéka lehet. Fogadjuk el egymást hibáinkkal és tévedéseinkkel együtt és fogadjuk el békével azokat a helyzeteket is, amelyeket a Mennyei Atya számunkra készített, és amelyek néha nehézségeket jelentenek. Tegyünk a békért családunkban, munkahelyünkön, plébániai közösségünkben és a tágabb környezetünkben.

Mindenkit buzdítok, hogy imával, jótettekkel, böjttel csatlakozzon közös szándékunkhoz: legyen béke Ukrajnában és az egész világon! Erre a szándékra hangzik ma el a hívek könyörgése, erre a szándékra ajánlják fel az atyák a mai szentmisét. Kérem mindannyiótokat, hogy amíg a szomszédos országot háború sújtja, tartsatok ki a békért való imádságban, és amikor csak tehetitek a közös imaórákon, igeliturgiákon, szentmiséken és személyes imádságaitokban is legyen jelen ez a szándék.

Kérjük a béke ajándékát magunk és a világ számára - nemcsak január elsején!

Marton Zsolt, váci püspök

Hirdetések 2022. december 18-án

A karácsonyi ünnepek szentmise rendje:

december 24. szombat, szenteste:

• 20.00 Felsőtold,
• 22.00 Cserhátszentiván

december 25. vasárnap, Urunk születése: Karácsony:

• 09.30 Alsótold,
• 11.00 Cserhátszentiván,
• 16.00 Kutasó

Aki még nem rendezte ez évben az önkéntes egyházi hozzájárulását (egyházi adót), attól kérjük, hogy adományával segítse egyházközségünket. Fizetni átutalással is lehet: Takarékbank Zrt. 62100250-15100780 (közlemény: egyházi adó).

Aktuális miserend 

A SZENTATYA, FERENC PÁPA ÜZENETE

A SZEGÉNYEK VI. VILÁGNAPJÁRA

Évközi 33. vasárnap

2022. november 13.

"Jézus Krisztus értetek szegénnyé lett" (vö. 2Kor 8,9)

1. "Jézus Krisztus [...] értetek szegénnyé lett" (2Kor 8,9). Pál apostol ezekkel a szavakkal fordul az első korintusi keresztényekhez, hogy megalapozza elkötelezettségüket a rászoruló testvérekkel való szolidaritás tekintetében. Idén a szegények világnapja ismét jó értelemben provokál bennünket, hogy elgondolkodjunk jelenlegi életmódunkról és a szegénység számos mai formájáról.

Néhány hónappal ezelőtt a világ lassan elkezdte maga mögött hagyni a pandémia okozta zűrzavart, és a gazdasági fellendülés jeleit mutatta, s úgy tűnt, hogy a munkahelyük megszűnése miatt elszegényedett milliók fellélegezhetnek. Óvatos optimizmus mutatkozott, mert szeretteink elvesztésének hosszan tartó fájdalma mellett megnyílt a lehetőség, hogy végre visszatérhessünk a közvetlen személyes kapcsolatokhoz, hogy szabályozások és korlátozások nélkül újra találkozhassunk egymással. És ekkor egy új katasztrófa tűnt fel a láthatáron, és más forgatókönyvet kényszerített a világra.

Az ukrajnai háború a regionális háborúk sorába illeszkedik, melyek az elmúlt években halált és pusztulást hoztak. Itt azonban összetettebb a kép, mivel egy "szuperhatalom" avatkozik be közvetlenül, hogy a népek önrendelkezési joga ellenében érvényesítse akaratát. Tragikus emlékű jelenetek játszódnak le újra, néhány nagy hatalommal bíró ember sakkban tartja egymást, és ez megint elnyomja a békéért kiáltó emberiség hangját.

2. A szegények mekkora tömegét szüli a háború őrülete! Bármerre is nézünk, erőszakot látunk, amely a védteleneket és a leggyengébbeket sújtja. Emberek ezreit deportálják, különösen gyermekeket, hogy gyökereiktől elszakítva új identitást kényszerítsenek rájuk. A zsoltárosnak Jeruzsálem pusztulása és a fiatal zsidók száműzetése láttán született szavai ismét időszerűvé válnak: "Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: »Zengjetek nekünk dalt a Sionról!« De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?" (Zsolt 137,1-4).

Nők, gyermekek és idősek milliói kényszerülnek arra, hogy a bombázások veszélyének kitéve igyekezzenek biztonságba jutni a szomszédos országokban, és ott menekültként éljenek. Azok, akik a konfliktusövezetekben maradnak, nap mint nap félelemben, élelem, víz, orvosi ellátás és mindenekelőtt szeretteik nélkül élnek. Ebben a helyzetben háttérbe szorul a racionalitás, és a hétköznapi emberek lesznek mindezek elszenvedői, akik a rászorulók már eddig is hatalmas tömegét gyarapítják. Hogyan tudunk megfelelő választ adni ennyi bizonytalanságban élő embernek, hogy válaszunk megkönnyebbülést és békét adjon nekik?

3. Ilyen ellentmondásos körülmények között talál bennünket a Szegények VI. Világnapja, közvetítve Pál apostol meghívását, hogy tekintetünket Jézusra fordítsuk: "Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8,9). Pál jeruzsálemi látogatása során találkozott Péterrel, Jakabbal és Jánossal, akik arra kérték, hogy ne feledkezzen meg a szegényekről. Az országot sújtó éhínség miatt ugyanis a jeruzsálemi közösség nehéz helyzetbe került, és az apostol azonnal gondoskodott arról, hogy e szegények javára nagyszabású gyűjtést szervezzen. A korintusi keresztények nagyon együttérzőnek és segítőkésznek bizonyultak. Pál buzdítására minden hét első napján összeadták, amit gyűjtöttek, és mindannyian igen nagylelkűen adakoztak.

Mintha nem is teltek volna el évszázadok azóta, mi is ugyanezt a gesztust tesszük minden vasárnap az eucharisztia ünneplése közben: összegyűjtjük adományainkat, hogy a közösség segíteni tudjon a legszegényebbek szükségén. Ez olyan jel, amelyet a keresztények mindig is örömmel és felelősségtudattal cselekedtek meg, hogy egyetlen testvérünk se szenvedjen hiányt a legszükségesebbekben. Erről már Szent Jusztinosz beszámolója is tanúskodik, aki a 2. században így írta le a keresztények vasárnapi ünneplését Antoninus Pius császárnak: "A Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és falvakban egyaránt összejövetelt tartunk, ahol felolvassuk az apostolok emlékiratait és a próféták írásait, amennyire azt az idő engedi. [...] Ezután történik azoknak továbbítása és szétosztása, amelyek felett hálaadást mondott, a távollevőknek is küldenek belőle a diakónusok által. A jómódúak, és aki akar, ki-ki szándékának megfelelően adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyűjtött adományokat az elöljáró elteszi, s belőle gondoskodik az árvákról és az özvegyekről, azokról, akik betegség vagy más oknál fogva szükséget szenvednek, továbbá a bebörtönzöttekről, az átutazó idegenekről; egyszóval mindenkin segít, aki arra rászorul" (Első apológia, LXVII, 1-6).

4. Visszatérve a korintusi közösségre: a kezdeti lelkesedés után az elkötelezettségük kezdett alábbhagyni, és az apostol által javasolt kezdeményezés veszített lendületéből. Ez az oka annak, hogy Pál egy szenvedélyes levélben újraindítja a gyűjtést: "Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon" (2Kor 8,11).

Most arra a hajlandóságra gondolok, amely az elmúlt években egész nemzeteket mozgatott meg, hogy kinyissák a kapukat a háború elől menekülő közel-keleti, közép-afrikai és most már ukrajnai milliók befogadására. A családok megnyitották otthonaikat, hogy helyet adjanak más családoknak, és a közösségek sok nőt és gyermeket fogadtak be nagylelkűen, hogy emberhez méltó életet biztosítsanak számukra. Minél tovább tart azonban a konfliktus, annál súlyosabbak lesznek a következményei. A befogadó népek számára egyre nehezebbé válik a folyamatos segítségnyújtás; a családok és közösségek kezdik tehernek érezni a helyzetet, amely a közvetlen vészhelyzeten túl is fennáll. Ez annak az ideje, hogy ne adjuk fel, és eredeti motivációnkat megújítsuk. Amit elkezdtünk, azt ugyanolyan felelősséggel be is kell fejeznünk.

5. A szolidaritás ugyanis azt jelenti, hogy megosztjuk azt a keveset, amink van azokkal, akiknek semmijük sincs, hogy senki se szenvedjen. Minél erősebb a közösség és az összetartozás mint életforma érzése, annál inkább megvalósul a szolidaritás. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy vannak olyan országok, ahol az elmúlt évtizedekben sokak jólétbe jutottak és biztonságos életszínvonalat értek el. Ez pozitív eredménye a gazdasági növekedést támogató magánkezdeményezéseknek és törvényeknek, amelyek a családpolitika és a társadalmi felelősségvállalás konkrét ösztönzőivel párosulnak. A biztonság és stabilitás birtokolt tőkéjét osszuk meg azokkal, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat és hazájukat, hogy az életüket megmentsék. A civil társadalom tagjaiként a szabadság, a felelősség, a testvériség és a szolidaritás értékeire való figyelmeztetést folyamatosan a szemünk előtt kell tartanunk. Keresztényként pedig mindig a szeretetben, a hitben és a reményben találjuk meg létünk és cselekvésünk alapját.

6. Érdekes megfigyelni, hogy az apostol nem akarja kényszeríteni a keresztényeket a szeretetszolgálatra. Így ír: "nem parancsként mondom" (2Kor 8,8); inkább akarja "szeretetük őszinteségét kipróbálni" a szegények iránti gondoskodásban és buzgóságban (vö. uo.). Pál kérésének alapja kétségtelenül a konkrét segítségnyújtás szükségessége, de valós szándéka ezen túlmutat. Arra szólítja fel a közösséget, hogy a gyűjtés annak a szeretetnek jele legyen, amelyről maga Jézus is tanúságot tett. Röviden, a szegények iránti nagylelkűség legerősebb motivációját Isten Fiának abban a döntésében találja meg, hogy szegénnyé tette magát.

Az apostol nem fél kimondani, hogy Krisztusnak ez a választása, önmaga "megalázása" kegyelem, "a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme" (2Kor 8,9), és csak ha elfogadjuk ezt a kegyelmet, akkor tudjuk hitünket konkrét és koherens tettekkel kifejezni. Az egész Újszövetség ebből a témából meríti tanításának egységét, ami Jakab apostol szavaiban is tükröződik: "A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti. Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt. Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz" (Jak 1,22-25).

7. A szegényekkel találkozva a nagy szavak nem érnek semmit, hanem az kell, hogy az ember feltűrje az ingujját, és személyes elkötelezettségével a gyakorlatban fejezze ki a hitét, ezt a feladatot pedig nem lehet másokra áthárítani. Néha azonban belecsúszhatunk bizonyos laxizmusba is, ami következetlen viselkedéshez, például a szegények iránti közömbösséghez vezet. Az is előfordul, hogy egyes keresztények a pénzhez való túlzott ragaszkodás miatt a javakkal és a vagyonnal való visszaéléseket követnek el. Ezek olyan helyzetek, amelyek gyenge hitről és lomha, rövidlátó reményről árulkodnak.

Tudjuk, hogy a problémát nem maga a pénz jelenti, hiszen az része a mindennapi életünknek és társadalmi kapcsolatainknak. Inkább azon kell elgondolkodnunk, hogy a pénz milyen értéket képvisel számunkra: nem szabad abszolút értékké, életünk fő céljává válnia. Az ilyen ragaszkodás megakadályozza, hogy reálisan tekintsünk a mindennapi életre, és elhomályosítja látásunkat, így mások szükségleteit nem vesszük észre. Egy keresztényre és egy közösségre nézve semmi sem károsabb, mint ha a gazdagság bálványa elvakítja és egy felszínes, bukásra ítélt életszemlélethez köti.

Tehát nem a szegényekkel szembeni filantróp mentalitásról van szó, mint gyakran látjuk, hanem arról a törekvésről, hogy a legalapvetőbb szükségletekben senki se szenvedjen hiányt. Nem az aktivizmus ment meg, hanem az az őszinte és nagylelkű figyelem, amellyel az ember testvéreként közeledik egy szegényhez, az, hogy valaki odanyújtja a kezét, hogy felkeljek a bénultságból, amelybe belesüllyedtem. Ezért "senki sem mondhatja, hogy távol tartja magát a szegényektől, mivel saját hivatása több figyelmet követel egyéb teendőkre. Gyakori mentség ez tudományos, üzleti vagy szakmai, sőt, még egyházi körökben is. [...] senki sem érezheti úgy, hogy mentesülhet a szegényekkel és a társadalmi igazságossággal való törődés feladata alól" (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 201). Sürgősen új utakat kell találnunk, amelyek túlmutatnak "az olyan társadalompolitikai eszméken, hogy a szociálpolitika a szegények politikája legyen, de ne a szegényekért és ne a szegényekkel, még kevésbé a népeket egyesítő terv része" (Fratelli tutti enciklika, 169). Ehelyett az apostol szemléletmódjára kell törekednünk, aki ezt írta a korintusiaknak: "nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért" (2Kor 8,13).

8. Van egy paradoxon, amelyet ma ugyanolyan nehéz elfogadni, mint akkoriban, mivel ellentmond az emberi logikának: létezik olyan szegénység, amely gazdaggá tesz. Jézus Krisztus "kegyelmére" emlékeztetve Pál meg akarja erősíteni, amit ő maga is hirdetett: az igazi gazdagság nem abban áll, hogy gyűjtjük a "kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!" (Mt 6,19), hanem a kölcsönös szeretetben, amely arra ösztönöz, hogy egymás terheit hordozzuk, és így senki se váljon magára hagyatottá vagy kirekesztetté. Gyengeségünk és korlátozottságunk megtapasztalása az elmúlt években és most a globális következményekkel járó háború tragédiája valami döntő fontosságú dologra kell hogy megtanítson bennünket: nem azért vagyunk ezen a világon, hogy túléljünk, hanem azért, hogy mindenkinek méltó és boldog élete legyen. Jézus üzenete utat mutat számunkra és rávezet arra, hogy létezik szegénység, amely megaláz és megöl, és létezik egy másfajta szegénység, az ő szegénysége, amely felszabadít és békét ad.

A szegénység, amely öl, a nyomor, amely az igazságtalanságnak, a kizsákmányolásnak, az erőszaknak és az erőforrások egyenlőtlen elosztásának eredménye. A kétségbeesett szegénység, amely nem ad jövőképet, mert a selejtezés kultúrája kényszeríti ki, mely sem perspektívát, sem kiutat nem kínál. Ez az a szegénység, amely az embereket rendkívüli szükséghelyzetbe sodorja, és ezáltal elsorvasztja a lelki dimenziót is, amely még ha gyakran figyelmen kívül hagyják is, létezik, és számít. Amikor az egyetlen törvényt a nap végi profit nagysága szabja, akkor már semmi sem gátolja az embertárs kizsákmányolását: a többieket csak eszköznek fogjuk látni. Nem lesz többé tisztességes bér, tisztességes munkaidő, létrejönnek a rabszolgaság új formái, amelyek azokat sújtják, akiknek nincs más választásuk, mint elviselni minden keserű igazságtalanságot, hogy összekaparják a megélhetéshez szükséges minimumot.

Ezzel szemben az a szegénység, amely felszabadít, úgy áll előttünk, mint felelős döntés arról, hogy megszabadulunk a feleslegestől, és a lényegre összpontosítunk. Való igaz, hogy sok emberben fedezünk fel elégedetlenséget, akik úgy érzik, hogy valami fontos hiányzik az életükből, és céltalan vándorokként nekiindulnak, hogy megleljék azt. Miközben keresik azt, ami kielégítheti őket, a kiszolgáltatottak, a gyengék és a szegények felé kell fordulniuk, hogy végre megértsék, mire van igazán szükségük. A szegényekkel való találkozás lehetővé teszi, hogy legyőzzük a bennünk élő rengeteg alaptalan félelmet és szorongást, és afelé tartsunk, ami az életben igazán számít, és amit senki sem vehet el tőlünk: a hiteles és ingyenesen adott szeretet felé. A szegények - azt megelőzve, hogy alamizsnánk elfogadói -, emberek, akik segítenek megszabadulni a nyugtalanság és a felszínesség béklyóitól.

Aranyszájú Szent János egyházatya és egyháztanító élesen elítélte írásaiban a keresztényeknek a szegényekkel szemben tanúsított viselkedését; így fogalmazott: "Ha nem bízol abban, hogy a szegénység gazdagságot hozhat, gondolj Uradra, és hagyd abba a kételkedést. Mert ha az Úr nem lett volna szegény, ti sem lettetek volna gazdaggá. Éppen ez a csodálatos: hogy a szegénység gazdagságot szül. Az apostol gazdagság alatt azonban itt istenfélelmet, a bűnöktől való megtisztulást, igazságosságot és szentséget ért és mindazokat a számtalan javakat, amelyeket az Úr már megadott nekünk és még meg is fog adni. És mindezek a dolgok a szegénységének köszönhetően jutottak el hozzánk" (Aranyszájú Szent János püspöknek a második korintusi levélről mondott szentbeszéde 17.1).

9. Az apostol szövege, amelyet a szegények idei világnapja elénk tár, a hitélet nagy paradoxonát mutatja be: Krisztus szegénysége gazdaggá tesz bennünket. Pál azért tudta továbbadni ezt a tanítást - és az Egyház az évszázadok során azért tudja terjeszteni és azért tud tanúságot tenni róla -, mert Isten az ő Fiában, Jézusban ezt az utat választotta és járta. Mivel ő értünk szegénnyé lett, életünk felragyog és átalakul, és olyan értékkel gazdagodik, amelyet a világ nem ismer és nem tud megadni. Jézus gazdagsága az ő szeretetében rejlik, amelyet nem zár el senki elől, amely mindenkit elér, különösen azokat, akik a társadalom peremére szorultak, és akiket a legalapvetőbb szükségleteiktől is megfosztottak. Ő szeretetből megalázta magát és emberi alakot öltött. Szeretetből lett engedelmes, egészen a kereszthalálig (vö. Fil 2,6-8). Szeretetből lett az "élet kenyere" (Jn 6,35), hogy az élethez nélkülözhetetlen dolgokban senki se szenvedjen hiányt, és mindenki megtalálja az örök élethez szükséges táplálékot. Ahogy akkor az Úr tanítványainak, úgy ma nekünk is nehéz elfogadni ezt a tanítást (vö. Jn 6,60), de Jézus szava világos. Ha azt akarjuk, hogy az élet győzedelmeskedjen a halál felett, és az emberi méltóságot ne korlátozza az igazságtalanság, akkor az egyetlen lehetséges út Jézus Krisztus szegénységének követése, az élet megosztása szeretetből, az élet kenyerének megtörése testvéreinkkel - kezdve a legkisebbekkel, a legalapvetőbbeket is nélkülözőkkel -, hogy megvalósuljon az egyenlőség, a szegények megszabaduljanak a nyomorúságtól, a gazdagok pedig az önelégültségtől, hiszen mindkettő reménytelenségre vezet.

10. Idén, május 15-én szentté avattam Charles de Foucauld testvért, aki gazdagnak született, de mindenről lemondott, hogy Jézust kövesse és vele együtt szegénnyé és mindenki testvérévé legyen. Remeteélete - először Názáretben, majd a szaharai sivatagban -, mely csendből, imádságból és megosztásból állt, a keresztény szegénység példamutató tanúságtétele. Jó, ha elgondolkodunk szavain: "Ne nézzük le a szegényeket, a kicsinyeket, a munkásokat; ők nemcsak testvéreink Istenben, hanem azok, akik a legtökéletesebben utánozzák Jézust az ő látható életében. Egészen pontosan: Jézust, a názáreti munkást állítják elénk. Ők az elsőszülöttek a választottak között, az elsők, akiket a Megváltó bölcsőjéhez hívtak. Ők voltak Jézus mindennapi társasága születésétől haláláig [...]. Tiszteljük őket, tiszteljük bennük Jézusnak és az ő szent szüleinek képmását [...]. Fogadjuk el a magunk számára [azokat a körülményeket], amelyeket ő is elfogadott magának [...]. Soha ne szűnjünk meg mindenben szegények lenni, a szegények testvérei, a szegények társai, legyünk olyanok, mint Jézus, a szegények legszegényebbje, és mint ő, szeressük a szegényeket, és velük vegyük körül magunkat" (Kommentárok Lukács evangéliumához, 263. elmélkedés).[1] Károly testvér számára ezek nemcsak szavak voltak, hanem egy olyan konkrét életmód kifejeződései, amely odaáig vezetett, hogy osztozhatott Jézussal életének feláldozásában is.

Legyen a szegényeknek ez a VI. világnapja kegyelmi alkalom arra, hogy személyesen és közösségileg is lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk, és megkérdezzük magunktól, része-e életünknek Jézus Krisztus szegénysége.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2022. június 13-án, Páduai Szent Antal emléknapján.

Ferenc

[1] 263. elmélkedés: a Lk 2,8-20-ról, in Charles De Foucauld: La Bonté de Dieu. Méditations sur les saints Evangiles, Tom. 1, Nouvelle Cité, Montrouge, 1996, 214-216.

"a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7)"

"..... a mostani, különlegesen nehéz helyzetben, azzal a kéréssel fordulok a kedves hívekhez, hogy nélkülözhetetlen pénzbeli támogatásukat juttassák el a plébániához. A támogatás legegyszerűbb és legjobb módja az, ha számlájukról rendszeres utalást tudnak beállítani a plébánia számára, amelynek számlaszáma:

Takarékbank Zrt.  62100250-15100780

Cserhátszentiván (Garáb, Felsőtold, Alsótold, Kutasó, Bokor) Római Katolikus Egyházközség

Ha erre nincs módjuk, akkor adományukat - legalább a szokásos vasárnapi perselyadomány összegét - a templomban található perselyben helyezhetik el. Erre kérem a kedves Testvéreket, és papjaink nevében is köszönöm nagylelkűségüket. " Marton Zsolt püspök

Kedves Testvérek! 

• Kedves Testvérek, előre hirdetjük, hogy 

•  2022. SZEPTEMBER 11-én vasárnap 10.00 órakor lesz a Cserhátszentiváni Kisboldogasszony Templom búcsúja és felszentelése 80. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi szentmise, melyet az egykori cserhátszentiváni plébános,  
• Csorba József aranymisés atya mutat be. 

•  Szeretettel várunk Benneteket a szentmiséken!

Hétvégén 

pénteken (06.24.) 18.00 orgonaavató koncert  

szombaton (06. 25.) 11.00 szentmisét tartunk a Cserhátszentiváni Világtalálkozó alkalmából, a cserhátszentiváni templomban 

vasárnap (06.26.) szentmise: 

 09.30 Kutasó 

a garábi szentmisét sajnos nem tudjuk megtartani. (A statikai hibákat a szakértőknek meg kell oldaniuk.) 

Várunk Benneteket szeretettel a hétvégi programokra! 

Találjunk időt a meghallgatásra és fedezzük fel, hogy Isten szeret minket - Ferenc pápa vasárnap délben

Arra kaptunk meghívást, hogy a meghallgatás gyermekei legyünk. Ferenc pápa arra buzdított a vasárnapi Regina Coeli alkalmával, hogy találjunk időt Isten Igéjére, ébredjünk rá, hogy szeret bennünket és ennek következtében tudjuk szeretni Őt embertestvérünkben. "Ma elárasztanak minket a szavak és sietség, hogy mindig mondjunk és tegyünk valamit, de az Úr szerint inkább meg kell hallgatni másokat."

Meghallgatni, megismerni, követni. Ebben a három igében foglalhatjuk össze a kapcsolatot, amely az Úr és közöttünk fennáll. Ferenc pápa a Regina Coeli imádság alkalmával a napi liturgia által kínált evangéliumi részről elmélkedett: a pásztorról, aki juhaival tart.

"Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: "Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,27-30)

Mindenekelőtt a juhok hallgatnak a pásztor szavára - kezdte a vasárnap déli Regina Coeli imádság előtti elmélkedését Ferenc pápa. A kezdeményezés mindig az Úrtól származik. Minden a kegyelméből indul el: ő hív meg minket a Vele való szeretetközösségbe. De ez a közösség akkor jön létre, ha meghallgatjuk. Ha süketek maradunk, nem tudja megadni nekünk ezt a szeretetközösséget. Fontos megnyílni a meghallgatásra, mert a meghallgatás azt jelenti, hogy rendelkezésre állunk, hogy időt fordítunk a párbeszédre. Ma elárasztanak bennünket a szavak és a sietség, hogy mindig mondjunk és csináljunk valamit. Sőt, hányszor beszélget két ember, és az egyik nem várja meg, hogy a másik a gondolata végére érjen, hanem közbe vág félúton és válaszol... De ha nem hagyja, hogy beszéljen, akkor nincs meghallgatás. Ez korunk betegsége. Félünk a csendtől. Mennyire nehéz végighallgatni valakit, hagyni, hogy a másik kifejezze magát, meghallgatni egymást a családban, az iskolában, a munkahelyen, és még a templomban is! - jegyezte meg a pápa. Az Úr szerint viszont mindenekelőtt meg kell hallgatni másokat. Ő az Atya Igéje, és a keresztény hívő a meghallgatás gyermeke, aki arra kapott meghívást, hogy a kéznél lévő Isten Szavával éljen. Kérdezzük ma meg magunktól, hogy a meghallgatás gyermekei vagyunk-e, hogy találunk-e időt Isten Igéjére és, hogy helyet és figyelmet szentelünk-e embertársainknak. Hogy meg tudjuk-e hallgatni, amíg a másik kifejezi magát és gondolata végére ér, anélkül, hogy belevágnánk szavába. Aki meg tud hallgatni másokat, az az Urat is meg tudja hallgatni és fordítva. Ezáltal megtapasztal egy nagyon szép dolgot: hogy maga az Úr is meghallgat. Meghallgat bennünket, amikor imádkozunk Hozzá, amikor megosztjuk Vele gondolatainkat, amikor hívjuk Őt - mutatott rá a pápa.

Jézus meghallgatása így vezet annak felfedezéséhez, hogy Ő ismer bennünket. Ez a második ige, amely a jó pásztorra vonatkozik: ismeri a juhait. De ez nem csak azt jelenti, hogy sok dolgot tud rólunk: a bibliai értelemben vett megismerés azt is jelenti, hogy szeretni. Azt jelenti, hogy az Úr, miközben "teljesen ismer, belénk lát", szeret is minket, nem ítél el bennünket. Ha hallgatunk rá, akkor felfedezzük, hogy az Úr szeret minket. Az Úr szeretete felfedezésének módja az, hogy hallgatunk rá. Így a Vele való kapcsolatunk már nem lesz személytelen, hideg vagy felszínes. Jézus meleg barátságot, bizalmat, bensőséges kapcsolatot keres. Új és csodálatos tudást akar nekünk adni: azt, hogy tudjuk, mindig szeret minket, tehát, hogy soha nem hagy magunkra. A jó pásztor mellett megéljük azt, amiről a zsoltár szól: "Még ha a sűrű sötétség völgyében járok is, nem félek semmitől, mert te velem vagy" (Zsoltárok 23,4). Különösen a szenvedések, a nehézségek közepette, a sötétség válságaiban: támogat minket azáltal, hogy velünk halad keresztül rajtuk. És így pontosan a nehéz helyzetekben fedezhetjük fel, hogy az Úr ismer és szeret minket. Tegyük fel magunknak a kérdést: engedem, hogy az Úr megismerjen? Adok helyet neki az életemben, elmondom neki, amit megélek? És azután, hogy sokszor megtapasztaltam közelségét, együttérzését, gyengédségét, milyen képem van az Úrról? Az Úr közel van hozzánk, az Úr jó pásztor - erősítette meg Ferenc pápa.

Végül, a harmadik igéről szólt: a juhok, akik meghallgatják az Urat és ráébrednek, hogy ismeri őket, követik Őt, aki a pásztoruk. És aki követi Krisztust, mit tesz? - kérdezte a pápa. Oda megy, ahova az Úr, ugyanazon az úton jár, ugyanabba az irányba. Keresi azokat, akik elvesztek (vö. Lk 15,4), érdeklődik az iránt, aki eltávolodott, törődik a szenvedők helyzetével, együtt sír a könnyezőkkel, kinyújtja kezét embertársának és a vállára veszi testvérét. És én? Csak hagyom, hogy Jézus szeressen engem vagy eljutok oda, hogy szeressem és kövessem is? A Szent Szűz segítsen nekünk abban, hogy meghallgassuk Krisztust, hogy egyre inkább megismerjük és kövessük Őt a szolgálat útján. Hallgassuk meg, ismerjük meg és kövessük az Urat - zárta a vasárnap déli Regina Coeli imádság előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

forrás: internet:

(korábbiakat lásd a MISEREND menüpontban): 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti körlevele

Krisztusban Kedves Testvérek!

A nagyböjti időszak kezdetén újra tudatosítjuk magunkban, hogy Urunk feltámadásának ünnepére, Húsvétra készülünk. A készület ideje pedig alkalom a bűnbánatra, mert a megváltás titkával való találkozás megtisztulást, megtérést kíván az ember részéről. Az imádság, a böjt és a rászorulók segítése ennek a bűnbánatnak a legfontosabb kifejezései. Amikor észrevesszük környezetünkben a magányos, beteg vagy anyagi szegénységben élő embertársainkat és adománnyal, munkával, jó szóval igyekszünk segítségükre lenni, gondoljunk arra, hogy közösségek, családok, sőt egész népek is rászorulhatnak gondoskodó szeretetünkre. Ezt fejezzük ki akkor, amikor például a háborúk áldozatainak vagy az üldözött keresztényeknek igyekszünk segítséget nyújtani.

Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, látnunk kell, hogy a mi népünk körében is sokan rászorulnak a segítő gondoskodásra. Nemcsak leszakadó közösségeink, hanem a magyarság egésze is számos terhet hordoz. Idős nemzet lettünk, ezért továbbra is nagy a szükség az idősek és a betegek hatékony, intézményes támogatására. Bár kedvező jelek mutatkoznak a házasság, a családalapítás és a gyermekvállalás terén, hazánk lakossága még mindig fogyatkozik. Elődeink hitét, hűségét, áldozatait, az általuk létrehozott alkotásokat a jövőben csak az új magyar nemzedékek tudják értékelni. Ezért is fontos, hogy továbbra is óvjuk és erősítsük az Isten rendelése szerinti házasság és család értékeit. Nyelvünk és népünk egész kulturális öröksége éppúgy, mint a többi nemzeteké, a teremtett világ értékei közé tartozik és kedves Isten előtt. Műveljük olyan felelős szeretettel, amilyet maga a Teremtő vár tőlünk! Ez a szeretet kívánja meg, hogy különös gondot fordítsunk a gyermekek és a fiatalok keresztény szellemű oktatására és nevelésére. Ez fejeződik ki abban is, hogy sok szülő katolikus óvodát vagy iskolát választ gyermeke számára, az állami iskolákban tanulókat pedig katolikus hittanra íratja be.

Olyan világban élünk, amelyet megsebzett ugyan a bűn - az egyén bűne és a "világ bűne" -, amelyben azonban hatékonyan működik Isten embert megszentelő és jócselekedetekre segítő kegyelme is, ezért Istenbe vetett bizalommal vállaljuk az életállapotunkból és hivatásunkból fakadó küldetést. Tegyünk meg mindent családjainkért, közösségünkért, népünkért és hazánkért. A jövőért érzett felelősséggel vegyünk részt a közelgő országgyűlési választáson, valamint az ezzel egy időben tartandó népszavazáson is. Kérjük Krisztus Urunkat, adjon bizalmat és reményt népünknek itt, a földi történelem során és az örökkévalóságban.

A Nagyböjt során még inkább fogadjuk meg Ferenc pápa buzdítását "az imádságban kifejeződő hit, az Isten Szaváról való elmélkedés, a szentmise ünneplése, a szentségimádás, a szentségi gyónás, a szeretet cselekedetei, a közösségi élet, a missziós elkötelezettség" fontosságáról. (Gaudete et exsultate, 162). Mindezeket figyelembe véve ajánljuk fel idei hamvazószerdai böjtölésünket, imáinkat és jócselekedeteinket magyar hazánkért és népünkért is!

Budapest, 2022. február 11., a Lourdes-i Szűzanya emléknapján

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Felolvasandó minden szentmisén 2022. február 27-én, vasárnap

Váci Egyházmegyei Karitász rendkívüli körlevele:

Kedves Karitászos Testvérek!

A szomszédos Ukrajnából érkezve várhatóan nagyobb számú menekült fog segítséget kérni hazánkban a háborús helyzet okozta kritikus helyzet miatt. A jelenlegi krízisben egyelőre nem érkeztek nagyobb tömegek Magyarországba, ugyanakkor a ma reggeli hírek szerint a határon átlépő családokban elsősorban gyerekek, nők és idősebb férfiak fognak érkezni, mivel a 18 és 60 év között férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát. Kérjük a Kedves Testvéreket, hogy nyitott szívvel és imádságos lélekkel álljunk készen arra az esetre, ha személyes segítséget kell nyújtanunk a Magyarországon menedéket kereső emberek számára.A tegnapi napon a Magyar Kormány rendeletben ismerte el az Ukrajna területéről érkezett ukrán állampolgárok, valamint az Ukrajnában jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok ideiglenes védelemre való jogosultságát, amennyiben hazánkba érkeznek, így megnyílik a lehetőség számukra, hogy akadályok nélkül belépjenek hazánkba.A jelenlegi helyzetben mindannyiunk kísérjük figyelemmel a sorsukat, és ha módunkban áll adjunk meg számukra minden olyan segítséget, amire szükségük van, és amit biztosítani tudunk.Most arra van szükség, hogy minden plébániai csoport lélekben álljon készen a szükséget szenvedő Ukrajnából érkező testvéreink támogatására, ha kell tartós élelmiszerrel, és mindazzal, ami az esetleges átmeneti itt tartózkodásukat segíti. Amennyiben a plébániai csoportoknak módjuk van rá, megkezdhetik a tartós élelmiszer gyűjtést, aminek tárolásáról mindenki próbáljon gondoskodni. Amennyibe nagyobb felajánlás érkezik, és a tárolását nem tudja megoldani, kérem ezt jelezze az Egyházmegyei Központ felé is. Munkatársainkkal folyamatosan rendelkezésre állunk és elérhetőek leszünk.Az alábbi telefonszámon kereshető vagyok éjjel nappal.A következő napokban a karitászos összejövetelek legyenek egyben imádságos alkalmak, hogy együtt kérjük a végtelenül szerető Istent Ukrajna megsegítésére! Ma, pénteken délben a Váci Egyházmegyei Karitász Központban a szokásos Úrangyala imádságot az ukrán és orosz testvér nemzeteket megbékélésért mondjuk el. Akinek módjában áll otthon, saját közösségében csatlakozzon lélekben hozzánk.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kovács Gábor
igazgató
Váci Egyházmegyei Karitász
caritas@vaciegyhazmegye.hu
Telefon +36 30 916 44 66

"a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7)"

"..... a mostani, különlegesen nehéz helyzetben, amikor nincs lehetőség szentmisén perselyadományok gyűjtésére, azzal a kéréssel fordulok a kedves hívekhez, hogy nélkülözhetetlen pénzbeli támogatásukat más módon juttassák el a plébániához. A támogatás legegyszerűbb és legjobb módja az, ha számlájukról rendszeres utalást tudnak beállítani a plébánia számára, amelynek számlaszáma:

Cserhátszentiván (Garáb, Felsőtold, Alsótold, Kutasó, Bokor) Római Katolikus Egyházközség,

Takarékbank Zrt. Pásztói fiók 62100250-15100780

Ha erre nincs módjuk, akkor adományukat - legalább a szokásos vasárnapi perselyadomány összegét - a templomban található perselyben helyezhetik el. Erre kérem a kedves Testvéreket, és papjaink nevében is köszönöm nagylelkűségüket. "  Marton Zsolt püspök

Kedvesek! 

Friss információ a cserhátszentiváni templom padfűtéséről: 

 a munkáltatok megkezdődtek, az eredményt a hétvégi szentmisén mindannyian örömmel megtapasztalhatjuk! 

Szeretettel várunk mindenkit a hétvégi szentmisékre, és a 11.00 órai szentmisét követően egy bögre forró teára és egy kis beszélgetésre a cserhátszentiváni templomkertbe!

• 2022, január 30. Szentmisék rendje
• 08.00 Felsőtold
• 09.30 Alsótold
• 11.00 Cserhátszentiván - a szentmiséket bemutatja: Bokros Levente atya 

Emlékeztetőül: január 30-án minden szentmisén az aznapi perselyadományt a cserhátszentiváni templomfűtés javára gyűjtjük (természetesen aki szeretne még adományozni, de személyesen nem tud eljönni, az alábbi bankszámlaszámra tudja elküldeni támogatását: Római Katolikus Egyházközség, Takarékbank Zrt. 62100250-15100780 közlemény: templomfűtés 

Isten fizesse meg!!!!

Római Katolikus Egyházközség, 
Takarékbank Zrt. 62100250-15100780 
közlemény: templom fűtés

Kedves Báránykák! 

Hálásan köszönjük a padfűtésre küldött adományaitokat. 

Hozzávetőlegesen még  700.000.- Ft hiányzik a teljes költségből. 

Sokakhoz nyilván nem jutott el a templomfűtés korszerűsítésének terve és a gyűjtés, ennek ellenére nem tervezzük, hogy egyéb felületeken is kérjünk anyagi segítséget. 

Január 30-án minden szentmisén az aznapi perselyadományt a cserhátszentiváni templomfűtés javára gyűjtjük.

 Értetek és Veletek! Több olyan pártfogója is van közös ügyünknek, akik nem ismerik a cserhátszentiváni templom "klímáját" vagy nem helyi lakosok, de sokan járultak hozzá ehhez a beruházáshoz. Az ő nagylelkűségükre a jó Isten áldását kérjük!

Római Katolikus Egyházközség,
Takarékbank Zrt. 62100250-15100780
közlemény: templom fűtés

Barsi Balázs atya az irgalomról

Ámen

2021. szeptember 11-12. Zarándokút Pécs-Máriagyűd-Paks

a Bethlen Gábor Zrt. EKCP-KP-1-2021/1-000846 pályázatán elnyert támogatási összeg felhasználásával.

(további képek a Cserhátszentiván Plébánia Facebook oldalán:)

Lelkinap, 2021. július 17. szombat 09.00-18.00

Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki székhelyen végzett szertartás beszámolója: 

Palánki Ferenc megyéspüspök hamvazószerdán a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen részt vettek a debreceni Szent József-iskola általános iskolás diákjai és tanárai.

Palánki Ferenc elmélkedése bevezetőjében Prohászka Ottokár gondolatát idézte, miszerint a nagyböjt is tavasz, a lélek tavasza. Lelki tavaszra készülünk most, hogy megújuljon az életünk, lelkünk, istenkapcsolatunk.

Nagyböjtben az önmegtagadás nem a bűntől való távolságtartást  jelenti - mert attól eleve elhatárolódunk -, hanem az Isten iránti szeretetből vállalt áldozatot, lemondva bizonyos dolgokról. A lemondásom során megmaradt javakkal (például zsebpénzzel) másokat is megsegíthetek, vagyis "begyakorlom" magam a szeretetbe negyven napon keresztül. A böjt tehát nem csak hús- és ételtilalom.

Albert Einstein szerint "Mindaz, amit magadért teszel, veled együtt eltűnik, de amit másokért teszel, örökké megmarad". Jézus arra tanított bennünket: "amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek" (Mt 25,45). Akár jót, akár rosszat teszünk, azt Jézusnak, az örökkévalóságnak tesszük.

Törekedjünk tehát arra, hogy a negyven napban megújuljon a kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal, szeretteinkkel. Az előttünk álló időszak igazi lelki tavasz tud lenni, hiszen a megújult élet még inkább összekapcsol Istennel, és megmutatja azt, hogy bár porból vagyunk, és a testünk porrá lesz, az életünk végcélja az örök élet, vagyis maga az Isten.

forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/elkezdodott-nagybojt-hamvazoszerda-egyhazmegyeinkben</p>

LÉPJ TÚL A MAI NAP NEHÉZSÉGÉN ÉS NYISD KI A HOLNAP KAPUJÁT - LELKISEGÍTŐ SZOLGÁLAT INDUL A VÁCI EGYHÁZMEGYÉBEN : 

lelkisegely@vaciegyhazmegye.hu

A koronavírus okozta helyzet komoly egészségügyi kockázatot jelent mindenkinek, a helyes döntés a személyes találkozások radikális lecsökkentése, ami azonban lelki bezártságot, feszültséget okozhat gyerekeknek, felnőtteknek, fiatal és időseknek egyaránt. Ebben szeretnénk az emberek mellé állni, segítő kezet nyújtva a kétségbeesetteknek, akik elfáradtak és meg vannak terhelve, hogy rajtunk keresztül Krisztus felüdítse őket.

A program célja, hogy az egyházmegyében élők segítséget kapjanak a járvány idején fellépő mindennapi kihívások sikeres leküzdéséhez. Amikor egészségről beszélünk, különösen járvány idején-hajlamosak vagyunk kizárólag a fizikai állapotunkra gondolni, holott legalább ennyire fontos lelki harmóniánk, hitünk megőrzése, ápolása.

Széleskörű szakmai összefogás eredményeként az egyházmegye szeretné a gyerekek és felnőttek számára a lelkigondozás internetes és telefonos kapuját kinyitni, elsősorban azok számára, akiket közvetlenül vagy közvetetten megérintett a járványidőszak okozta érzelmi bezáródás, szorongás, magány és a közöny.

A szolgálat célja: Isten szeretetének, segítségének közvetítése a bajbajutottak felé. Ehhez igénybe vesszük a telefon és az internet adta lehetőségeket. Korosztályonként fókuszált segítésre gondoltunk. A gyerekeket és szülőket az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága intézményein keresztül nyolc pszichológus segíti, az ifjakat az ifjúsági pasztoráció munkatársai, a felnőtteket, időseket pedig hitoktatókból, lelkigondozókból, önkéntesekből álló lelki segítségnyújtók várják, akik szakmai szupervízió mellett végzik tevékenységüket. A segítségnyújtás hétfőtől-péntekig reggel 8 órától este 8-ig egy központi diszpécser szolgálaton keresztül fog működni. A betegeket a kórházi lelkigondozók várják munkaidőben (8-16-ig) a telefonoknál.

A lelkigondozás teljes mértékben térítésmentes. Szeretnénk, ha embertársaink éreznék, hogy a nehéz időben, ily módon is mellettük vagyunk.

A beérkezett kérdéseket, üzeneteket bizalmasan, név nélkül kezeljük.

Lépj túl a mai nap nehézségén és nyisd ki a holnap kapuját - az alábbi email címen várjuk a kedves testvérek megkereséseit: lelkisegely@vaciegyhazmegye.hu

Váci Egyházmegye